2009. július 31., péntek

bébi 1.
bébi 2.

bébi 3.






Ma végre tudok írni, a kezem is nagyjából szabad, a jobb kézhátamban van tü, így most jobban mozgok.

Mit is írjak?

Vasárnap óta nem írtam?
Pedig történtek dolgok, pl. a szobatársak, a dél tiroli Gudrun sajnos hazament, pedig tök jókat lehetett vele röhögni, aztán jöttek ketten is, egyikkel jól lehet dumálni, Sabine, (szerb kislány, 19 éves, 2.gyerekét várja, az elsö 3 éves, Leonardo és gyönyörü kiskölök, jön minden nap ) a másik Veronika, aki 28 éves, 8 hetes terhes és azért van itt, mert mindent kihány, még a vizet is.

Ez mind nem zavarna, pedig mikor eszünk, akor hány a legjobban, de annyira érzékeny, hogy nem lehet kibírni.
A szobában este 7-töl csöndnek, sötétnek kell lenni, ajtó szigorúan bezárva, mert különben nem tud pihenni. Ha kinyitjuk az ajtót, (mert nincs levegö ) akkor felkel és lassított felvételben mártírarccal elvánszorog az ajtóig és becsukja. Akár 5ször is egy este.

Mi unjuk meg elöbb és hagyjuk, hadd csukja be.

Nagyon lassan mozog, nehogy felkavarja a gyomrát és sír, sír megállás nélkül.
Ha megjön anyukája, meg a barátja, a karjukban ringatják, amitöl még jobban sír. Biztos valami pszichés dolog is közrejátszik, mert pl. ha megjelennek a hozzátartozók, arra heves hányingerrel reagál.

Hétfön remélem hazamegy, most ezért vuduzok.
Én szerdán voltam uh-n, minden oké, nem változott a méhnyak, minden stabil, (5mm még mindig) a babák 630, 628 és 580 gramm körül vannak, szívük ver, nönek és gyönyörüek.

Kaptam fotókat is, 5 darabot.
Elöször megnézett a prof.nö, mindent megmért, minden oké, aztán kérdezte, nem baj-e, ha a kolléga (Heather Graham megint, a kis szöszi) nézeget még egy kicsit, hadd tanuljon rajtam, nekem meg ez ingyenmozi, persze hogy megengedtem, gyönyörködtem addig is a lányokban.

Ezért az 5 fotó, als danke schön:-)))
Mindketten megdicsérték a csajokat, hogy szépek, nagyon ügyesen vislekedtek.

Feljöttem tök megnyugodva az osztályra, ahol egy óra múlva megjelent ez a gyászhuszár, már mást nem tudok rá mondani (a helyettesítö doki) és síri hangon közölte, hogy nagyon kicsik a babák........
Ha ma vagy holnap megszületnének (???) nem nagyon élnék túl.......
Kicsit meglepödtem, mert nem értettem miért születnének meg ma meg holnap, de hallgattam nagyokat, néztem rá értetlenül.
Mondom neki, ez most csak nálam egy hirtelen felmerülö probléma, vagy normális a hármasikreknél, erre, ja nem, ez normális mondja ö, hát úgy valagba rúgtam volna, hogy mit ijeszteget.

Ami nekem betette a kaput, hogy volt pofája elöhozakodni azzal, hogy mi felkínáltuk annak idején a redukció lehetöségét, mert ketten csak jobban fejlödnek, mint hárman egy hasban, ezt szerintem a 7. hónapban már nem kellene a kismam orra alá dörgölni, pláne hogy nem is ö az orvosom, fogalma sincs, mennyit vártunk, küzdöttünk a babákért.

Ezen azért jól felhúztam magam, délután, mikor hívott a saját dokim, meg is mondtam neki ,hogy nem értem, mit akart vele elérni a Lehner, de ö is mondta, hogy ne is hallgassak rá, mi tudjuk, mi várható és meg is beszéltük, mi lesz.
Na ebben mardtunk, ma kicsit fagyos hangulatban ment a vizit reggel, negyon szigorúan néztem és nem mosolyogtam, remélem vette, ha meg nem ,magára vessen, trottel.
Hétfön jö a dokim vissza.

Jajjjjj, nem is hiszem, most itt volt a vizit és felajánlották a Veronikának, hogy hazamehet és elmegy!!!!!!
Jaj, nem hiába vuduztam!!!

Ma este már hüvös, nyugis szobában alszunk, nem kell vilanyt oltani 7-kor és senki sem öklendezik, miközben eszem!!!
Köszönöm ott fent minden közremüködönek !!!!!

Már nagyon várom az ebédet, annyira éhes vagyok.
Jönnie kell hamarosan...fél egy van.
Rakok képeket még fel, aztán kajaaaaa....

2009. július 26., vasárnap


Èjjel megint esett, ma meg süt a nap, elképzeltem, milyen friss lehet a levegö, hm....

Nagyon szerettem vasárnap korán reggel Mortival sétálni menni, mindig a benzinkút elé mentünk és ott sütöttek friss sajtos Bagelt, Milkás muffint, friss zsemlét, már a saroktól lehetett érezni, hogy úszik a levegöben az isteni illat, persze nem bírtam ki, jól bevásároltam és hazáig mindig megettem a felét már...:-)))

Ma korán kezdtek a növérek, már 3/4 8kor itt volt a reggeli, amúgy 9 elött ritkán kapunk valamit, én spajzolok este, mert reggel nem bírom 9-ig kaja nélkül, muszáj ennem valamit.
Este amúgy is túl sok kaja jön, elteszem mindig reggelre egy részét, az a mentöadag.

Èjjel vagyis tegnap este megnézte a növér a bal kezem, kicsit bepánikolt a látványtól, 5 perc múlva itt volt egy orvos, aztán mindenfélét kentek rá, de nem fáj már, csak bedagadt majdnem a hónaljtól csuklóig, ma is többször nézték, szóval végre komolyan vette valaki, bezzeg tegnapelött hiába mondtam, hogy be van gyulladva, meg fáj, kapartam a falat, kenték rá azt a semmitérö kencét.
Ma már szebb is, antibotikum nem kell, a Heparin injekciót meg úgyis kapom mindennap, ( mélyvénás trombózisra gyanakodtam egyébként) úgyhogy a trombózisveszély nagyjából kiküszöbölve, a födoki is megkérdezte ma, mi újság velem, (Dr.Kiss) szóval odafigyelnek.

Holnap kezdem a 4. hetet itt, lehet, hogy a dokim is jön már szerda felé, letelt a szabija, örülök ám neki, mégis csak vele lehet a legjobban megdumálni mindent.
Kíváncsi vagyok, akarja-e tovább adni az infúziót.
Meg hogy mit mond, mi lesz a továbbiakban.

Közben volt ebéd, majd innen folytatom, ha lesz mit írni, egyenlöre minden oké.

2009. július 25., szombat

Jó hétvégét.......Ma töltöm itt a 20. napomat, holnap 21. vagyis 3 hete nyomom az ágyat, hát nagyon ügyes vagyok.Vannak nehezebb és könnyebb napok, de úgy nagyjából gyorsan megy. Pláne, ha visszanézek, hogy már a 3.hét is eltelt.

Még mindig infúzió, a vénáim egyre jobban hasonlítanak a drogosokéra, már nincs mit megszúrni és ha jó is a véna, a köv. nap már átereszti a folyadékot, ki kell húzni, újraszúrni.
Bal kezem nagyon bedurrant, könyékig feldagadva egy véna gyulladása miatt, ott most nem tudnak szurkálni, marad a jobb kéz, de az meg nem nagyon bírja már. Lassan nem lesz hova szúrni, most a hétvégén még menni fog, de remélem jövö héttöl tartunk egy kis szünetet, hogy regenerálódjanak az erek, èjjel felébredek minden mozdulatra, nagyon fáj.

Hétfön meglátjuk hogyan tovább.
Ma lent voltunk 10 percet tolókocsival Haralddal, hát mennyi ember megy ott lent!!!!!
Totál elszédültem, megszoktam, hogy itt nem látok mást, mint a növérkert, egyesével, meg a szobaszomszédomat.
De a levegön nagyon jó volt, fent az osztályon nem lehet ablakot nyitni, még bukóra sem.
Aztán még este látogatóim is voltak, nagyon jól esett, hogy beugrottak, (Juliék) közben megvacsoráztam, már el is telt a nap, fél nyolc, jön a szurim is mindjárt.
Elég unalmas nap volt, dehát a hétvégétöl mit várjak a kórházban, itt ilyenkor semmi sem történik.
Este zöldségleves, virsli, zsemle, alma, joghurt volt, nem bírtam mindent megenni, de majdnem.

Ma láttunk Gudrunnal egy babát, (a Gudrun olasz-osztrák, egy szobában vagyunk), a cetlije szerint 2200 gramm volt, de én még ilyen kicsi fejet nem láttam.

Nagyon édes volt, kis indiai féle, nagy fekete hajjal, de minden kis mini porcikája tökéletes, anyukája tologatta a folyosón ilyen babaágyban. Fiú, Jamal, anyukája meg Jasmine, (mindig arany vagy sárga indiai kendöbe bugyolálja magát a hálóing fölé+ piros pizsmanadrágot is hord) de csak angolul tud, azt sem nagyon, így leginkább mosolyogtunk egymásra:-))

Az elsö héten írtam a török szomszédomról, aki nem szeretett annyira fürdeni, na itt van megint a osztályon, 2 napja sajnos megindult a szülés, a 25. hétre 650 grammos kislánya lett, egyenlöre stabil, jól van.
Azt mondja nagyon küzd a kicsi.
Ez a csaj olyan "nekem mindegy" tipus, szeret vállvonogatni, biztos izgul, de semmi érzelmet nem látni rajta, csak vigyorog, mint a tejbetök. Férje is bevigyorog mindnenap a szobámba, integet, jaj, szegények annyira sajnálom öket, remélem megmarad a babájuk, ez már a csaj 7.terhessége volt, de még eddig egy baba sem született élve. Talán ezért is néz ki olyan érzéketlennek, nem mer még örülni, nem hiszi el, hogy sikerül.

2009. július 22., szerda

MA 25. HÉT!!!!!

25. hét:

A kicsi méretei: 35 cm és 850 g. Mostantól hetente kb. 1 cm-t nő, és egyre jobban hízik. Már felismerhető egyfajta alvási ritmus nála. Bár továbbra is élénken mozog, ettől az időtől kezdve kevesebb helye van a forgolódásra.

2009. július 21., kedd

Azzal kezdeném, hogy újra tudok enni. Nagyon. Sokat. És háromóránként megéhezek.:-)
Annyira örülök neki, mert eddig nem esett jól semmi, pár falat és elvesztettem az érdeklödésemet.
De tegnap rámtört egy éhség, amilyet már rég nem éreztem, szinte fájt, alig bírtam kivárni, hogy ideérjen a kaja.
Harald du. hozott még szalámis zsömléket, a´la Rex, befaltam azt is.:-))) Meg éjjel egy Donautot vaníliával.
Ma megint rendeltem valami finomat.

Megvolt a kontroll is, lent az ambulancián, jó hírek vannak, legalább is a babákkal kapcsolatban, súlyuk 564, 633 és 516 gramm, (durva mérések szerint, ezek csak olyan kb. méretek, a fej és haskörfogat alapján szamolja ki a gép, szóval plusz-minusz 50 gramm) combhosszúságuk 3,9 és 4,1 cm között mozog, (hosszúlábú bosszúállók lesznek:-)), szívük dobog, aktívak, szépek, jól vannak.

Nem az én dokim volt lent, hanem Heather Graham személyesen, egy szöke bombázó doktornéni, meg egy idösebb professzor, ketten kicsit soká mókultak az uh-on, de végül sikerült mindent megmérni.
A méhnyakrövidülésre, ami eddig 5mm volt, arra 20 mm-t mondtak elsö mérésre, (!!!!) , nem is hittem el és jól tettem, pedig már láttam magam, ahogy feljövök az osztályra, pakolom a csomagom és tüzök haza.
Nagyon csodálkoztam, hogy 20 mm lenne, valóságos csoda, ha így viszament volna, persze túl szép, hogy igaz legyen.
Ekkor eszükbe jutott, hogy nem csináltak fotót, amit ilyenkor szokás, újra vissza az asztalra, mégegyszer megmérték és igazából csak 5 mm, nem változott.
(pedig milyen közel voltam a hazamenetelhez!!!)
De nem is lett rosszabb az eredmény, azért ez is nagyon jó!!!!

Tegnap megint ki kellett húzni a tüt, délutánra már begyulladt, aztán most a bal kezemben van egy, ezt szeretném megtartani holnapig, amkor VÈGLEG kikerül a kezemböl, jaj, infúziós állvány nélkül enni-inni, fogat mosni, meg éjjel felkelni, ez már szinte luxus!!

Szobatársaim nagyon jók most, a másik szobákhoz mérten, amiket ott hallok, török ikresmami ordít a folyosón, hogy vagy ö vagy én, egyikünknek menni kell a szobából, mindezt azért mert szegény friss császáros megkérte, hogy csöndesebben legyen.
Nálunk jó a hangulat, román, olasz/osztrák és magyar kismamák vagyunk, jól megvagyunk. Sajnos mennek haza a hétvégén, ki tudja kiket kapok, Marijana pénteken megy, a Gudrun meg már holnap vagy holnapután, jaj, remélem szerencsém lesz a következökkel, akik majd jönnek.

H. jön mindjárt, lehet, hogy letol egy pár percre a levegöre, jó lenne.


24. hét:

Ha a baba most születne, már koraszülöttnek számítana, de csak igen csekély esélye van az életben maradásra, még orvosi segítséggel is. Tüdeje ugyanis még nem tudná önállóan ellátni feladatát. Idegsejtjei ugrásszerű fejlődésnek indulnak. A baba ekkor már köhögni és csuklani is tud, amit a mama is érzékel. A zsírraktárak még üresek, ezért még igen vékonyka a pici. Izzadtságmirigyei is kezdenek kialakulni. Kar-, és lábizmait rendszeresen trenírozza, mindenki legnagyobb örömére. Nagyon aktív és teljesen nyugodt időszakok váltják egymást. Hossza már 33 cm körül van, súlya már körülbelül 570 gramm.

2009. július 19., vasárnap

http://www.youtube.com/watch?v=at_f98qOGY0

Az élet szép......
Jó reggelt, vasárnap van!!!
Tegnap különféle elfoglaltságaim miatt nem jöttem, sok látogatóm volt (még igazi györi halászlét is kaptam friss kenyérrel, isteni volt!) ezután nem csoda, hogy az EGÉSZ ÉJSZAKÁT végigaludtam!!!!!!
Tesóék hoztak friss Nök Lapját is, aztán Harald mosott cuccokat, meg Wolfi nézett be, jót dumáltunk.
Jól el is fáradtam a végére.
Este megint szarakodott a tü a kezemben, az antibiotikumot nem bírom annyira szerintem.
De ma már nem kapok!!!
Sajnos szúrni kellett ma reggel új tüt, de nem baj, mert már csak holnapig kapok infúziót és aztán szabad vagyok, nem leszek zsinóron.
Èjjel nagyon vigyáztam, mikor felébredek, meg kell gondolni, melyik oldalon szálljak ki az ágyból, mert 2szer is magara húztam már éjjel az infúziósállványt, cseppszámlálóval van és riaszt egyböl.

Ma megmértem magam, sajnos csak +0,5 kiló, nem hiszem el, két hét fekvés és napi háromszori meleg kaja mellett nem híztam semmit.
Pedig annyira igyekeztem, általában a kaja végén már eröltetem, hogy egyek, de így sem, semmi....
Annyira reméltem hogy legalább 2-3 kiló felszaladt.
Hétfön lesz babamérés, remélem minden oké. Már muszáj lesz 500 gramm felett lenniük!!!

Amúgy jól vagyok, bébik mozgolódnak, felváltva jelentkeznek, jobb oldal, Cé-bi korankelö, késön fekvö, a babazenére mindig jelez. (ez most jó, vagy utálja, nem tudom, de kapálódzik a zenére)

Bé-bi-bal fent, csak ha bal oldalt fekszem, akkor jelez, vagy evésnél ha felülök, megpróbál felkúszni a szívem irányába, nem szereti, ha ülök? Nem tudom.
Á-bi ritkán, este jelez, kicsit rugdal, pláne a lenti irányba, elég erösen és intenzíven, zenére ö is szokott jelezni, kis mozgolódással, hát nem tudom, nekem nincs az az érzésem, hogy tetszene nekik. (Bach for Baby, Lullaby, Klasszikusok babaformátumba, ilyeneket hallgatunk.)

Lehet, hogy unják a klasszikusokat.
Nyomjak nekik egy kis mulatós zenét? :-))
Vagy rockyt, metalt, r&b-t?

Most mennem kell fájásmerésre, jövök még.

2009. július 17., péntek



Tegnap nem jött senki, H.szegény takarított, hogy a sógoromék a hétvégén jól érezzék magukat nálunk, ugyanis 8 évnyi "nem jövünk" után szerdán szóltak, hogy akkor pénteken érkeznek Svájcból és maradnak vasárnapig.
Ja és tudják, hogy kórházban vagyok, de nekik most jó.

Harald tegnap kicsit megúszott, elöször is 6ig el kellett parkolni a kocsit a ház elöl, mert túrták az utcát, talált is egy szomszédot, aki megtette, (a Fuxi gazdája, a nevét nem tudjuk) de közben becsapta a huzat a lakásajtót, így kizárta magát szegény.
A kedves jugó pasi segített neki, 10 perc alatt szétkapta a zárat neki, még szerencse, mert amúgy 200 Euro, ha kihívja a Notdienstet.

Végül este áll neki takarítani, de még most is mókul valamit otthon. Már hazaért a munkából.
Ma lehet hogy eljön látogatni, ha a svájciak is úgy akarják.
Remélem, mert kezdek kicsit befordulni.
Próbáltam aludni, ma éjjel lett volna az elsö éjszakánk, amikor a török néni nincs a szobában, nem horkol-harákol-köpköd, ugyanis nála intezíven beindultak a a dolgok, sajnos, levitték a szülészetre tegnap.
Még csak a 25.hétben jár, remélem viszatartják neki még, ha lehet.

Na de éjjel fél 1kor jött új beteg, kis fiatal osztrák csaj, 28.hétes terhes, még csak addig hagyta abba a sírást , amíg telefonált.
Nagyon nem áll szóba velünk.
Én éjjel egytöl azért 4-ig tudtam aludni a folyamatos szipogása mellett is.
Nagyon könyörög, hogy holnap hazamehessen, remélem így lesz.

Nagyon sok a szomorú történet itt, Gabi a mexikói, akinél most derült ki, hogy a babája addig él, míg bent van, ha megszületik, meghal a szívrendellenessége miatt.
Juliana, akinek nincs rendes biztosítása itt, román és elvetélt, de a küretet nem fizeti a biztosítója, így várják, hogy magától rendezödjön a helyzet.
A török szobatársam, a 7. terhességével, amiböl még egyet sem sikerült kihordania, most meg egy élö és egy halott babával a hasában várja, hátha ez a baba kicsit tovabb él, mint a többi és esetleg túléli a többieket.
Marijana, aki a 16 hetes kisfiát megszülte 350 grammos volt, egy falatka pár percet élt, látta és elbúcsúzott töle, most meg várja, hátha a mostani babát ki tudja hordani.

Jaj.
Jaj.
Jaj.

Nagyon nehéz pozitívnak lenni itt.
Pláne ma.
Amúgy egész normálisan viselkedem, csak ma kicsit lejjebb vagyok, mint szoktam.

2009. július 16., csütörtök

24.hét!!! Babaházam oldalról, ugye látszik a napi 4x-i rendszeres étkezés?
Kezdek valamiféle bálna-anyaformát felvenni, nem mintha bánnám, 40 év óta elöször NEM KELL és nem is tudom behúzni a hasam.:-))))
Jól haladunk!

Mától mindet megtesznek orvosilag, hogy a babák megmaradjanak, ha esetleg beindul a szülés, mentik öket, ahogy lehet.
24.hét betöltése itt a határvonal a vetélés és a szülés definiciója között.

Remélem még maradnak bent, nem kívánnám nekik a sok szenvedést, ha már most a világra is jönnének, vajon meddig élnének, milyen feltetelekkel élnék túl?
Kinek lenne jó?

Megbeszélem minden nap velük, menyira pfuj ez a világ itt kint, csakis augusztus vége felé érdemes megnézni, addigra kifejezettem megszépül minden, mert addigra már ök is nagyok és gyönyörüek lesznek és mi is nagyon várjuk öket, csak addig még maradjanak a kis meleg, kényelmes luxusalbérletben odabent.

Ma nyomom 12. kórházi napomat, nem is olyan lassú az idö múlása, mindig van valami, amire várni lehet, egy jó langyos zuhanyra, vagy vizitre, vizsgálatra, vagy néha jó kajára, amit a konyhaséfem hoz be.:-))

Mivel az egész személyzet (orvosok, növérek, takarítók) egyöntetüen panaszkodik, hogy mennyire forró odakint a levegö és mennyire nem lehet kibírni, kifejezetten jól érzem magam a klímás szobában, amire az elsö 5 napon panaszkodtam, hogy milyen nagy bacilusforrás. De hüvös, kellemes.
Szóval fizikailag minden okés....



Lelkileg...feldolgozni a kórházi kiszolgáltatottságot, az álladó alkalmazkodás a másikakhoz a szobában, éjjeli fennlevések, amikor semmit nem lehet csinálni , csak csendben feküdni, mert feküdni MUSZÀJ, de olvasáshoz villanyt kellene gyújtani, laptop hangot ad ki, rejtvényhez reggel 4-kor még nincs agyam, egyetlen vigasz a rádió fülhallgatóval, amivel el lehet kicsit ütni az idöt.
Csak ez az állandó rettegés ne lenne, amire még a a negativ/realista dokimat helyettesítö doki is rásegít.
Igaz, ma már mosolygott is egyszer.

De amúgy mindig tök ráncolja a homlokát és nem gyözi eleget mondani, hogy a hármasiker terhességek sajnos nagyon ritkán végzödek happy enddel.
Itt befejeztem tegnap az írást, mert észrevettem, hogy folyik a vér a karomból, az infúzió mellément.
Kaptam a másik kézbe egy új tüt, ami csak éjjel tartott, reggelre kicsúszott és sikerült megint mindent eláztatni, most megint új van a jobb kézfejembe, na ez fáj is. Pláne hogy írok is közben.

Két palack folyik belém folyamatosan, az egyik már csak holnapig.
Ma reggel azzal ébredtem, hogy hurrá, lement a három nap, kritikus volt, nem lett semmi, éljen túléltük, jippijé.
Ráadásul szabdott már tusolni és hajat mosni is, azóta tök emberformám is van.

Reggel jött a doki, örül, hogy minden oké.
Sikerült megint földhöz vágnia, ugyanis a veszély még fennáll, hogy koraszülés lesz (ezt tudtuk a kezdetektöl, de szerinte nem árt naponta jól kihangsúlyozni) és a hétvégén szeretné továbbra is adni a fájásmegelözö infúziót, ugyanis nem lenne jó, ha most hétvégén szülnék (????) ugyanis nincs elég babaágyuk a koraszülöttön és az egyik babámat akkor át kellene szállítani valahová máshová.

Ez annyira képtelen monológnak hangzott, hogy nem is tudtam rá semmit mondani.
De már tudom, mit kellene, csak nehéz felkészülni a válasszal, mert minden nap valami meglepöbbel jön.

Ennek a ma reggeli beszélgetésnek akkor kellett volna sorra kerülnie szerintem, ha
1.esetleg megindul a szülés
2.a hétvégén megszületnének a babák
3.ha egyiküket tényleg át kellene vinni helyhiány miatt valahova.

Addig minek a pánik, nem tudom, engem akar ijesztegetni?
12 napja stabil vagyok, minden gyógyszert beszedek, 3 féle injekciót, 2 féle infúziót, 4 féle tablettát kapok, a nap 23 és fél óráját ágyban töltöm, mit tehetnék még? Mindent megteszek, nem lehetne neki is kicsit pozitívabban hozzáállni?
Még egy hét és jön a dokim vissza. Nagyon várom.

Minden reggel elkezdem építeni magam, hogy megint elmúlt egy nap, nagyon jó és hurrá, ügyesek vagyunk mi együtt a csajokkal, kibírtuk megint, erre korán reggel belémrúg egyet.

Amúgy sem könnyü, maga a szituáció elég, a nyomás nagy....
Jaj, haza akarok menni és a fejemre húzni a paplant és semmiröl sem tudni.

2009. július 13., hétfő







Elmúlt a harapós kedvem, aludtam is, nem vittem túlzásba, de azért sikerült. Fél 5-ig, egyszeri felkeléssel. Ez már-már maratoninak számít a többihez képest.

Reggeli 2 szelet átlátszó vékonyságú SAJT (???) , én ezt nem értem.Már megint. Valaki sajttal akar elintézni. Sajt általi halállal lakolok valamiért.
2 szelet, meg egy vaj, egy zsemle, egy kenyér.
Szerencsére megérkezett tegnap a lekvár, igaz, nem tudtam lecsavarni a tetejét, de legalább van.
(azért nagy nehezen kinyitottuk)

Délelött infúzió, a tü már most fáj, pedig csak 2. napos, az antibiotikum olyan erös, hogy széteszi a vénát. Remélem még holnap kibírja és nem kell újra szúrni.
Mire 3 óra alatt lecsöpögött, jól bedagadt a kezem, tegnap már leügyeskedtem a karikagyürüt, mert már belevágott a húsba. (máskor olyan laza, hogy félek, elvesztem)
Nagyon fájt.

A másik kezemen még be van gyulladva a véna, nagyon "kellemes" volt, mikor a növér ott mérte reggel a vérnyomást.
Közben jött az új doki, aki az enyémet helyettesíti, nem olyan fiatal, de fogszabályzót hord.:-))
Aranyos...
Amúgy elég profinak hallatszik/látszik, leküldött tolókocsiban uh-ra, ott minden oké, babákat is nézték, magzatvíz pont jó, szívverés nagyon szép, velük is minden rendben.
Méhszáj zárva, ez a lényeg.
Doki adna szerdától tüdöérlelöt, de még nem biztos benne. Még csak a 24. hetet töltöm be.

Kaptam egy fotót Ábiról, nagyon csinos kislány ám!!!!!
Megpróbálom ide lefotózni, scannerem nincs.

Mi volt még ma....sok-sok mail, olvasnivaló, meg telefon, köszi mindenkinek az érdeklödést.
Lehet, hogy a mellettem levö csajszi ma vagy holnap hazamehet, így nem sztereoban horkolnának a másikkal, jaj, de jó lenne, bár lehet, hogy jön valaki még rosszabb....

Nagyon idegenkedem a füldugóval alvástól, de eljutottam oda, hogy muszáj lesz.

Ma is fekvés a fö program, bírom valahogy, muszáj.

2009. július 12., vasárnap

Ma egy extra rossz éjszakát zártam, fél 2-töl negyed 6-ig bírtam aludni.
Ráadásul semmit sem lehet csinálni, hogy elálmosodjak. Felkelni, kimenni, olvasni, netezni, mézes tejet inni, Mortit tutujgatni, ezt mind lehetne otthon csinálni. De itt nehéz, ha ketten még a szobában alszanak. Nem akarok zavarni.

Reggel fél 7-ig bírtam a fekvést, aztán kisurrantam zuhanyozni, nagyon jól esett, utána ittam egy nagy pohár narancslét, és visszafeküdve olvastam,már világos volt.
A reggeli csak fél 9-kor jött, forró tejeskávé, zsemle, kenyér, sonka és vaj.
Ettem volna lekvárt is, otthon tele a kamra vele, de H. elfelejtett behozni. Talán majd ma.

Utána a szokásos, vérnyomás, lázmérés, minden okés, aztán a tokográf, a fájásmérö fél órát rámcsatolva.
A szomszédomnak is mérik, csak neki már ctg van, szívhangot is hallgatanak.
Itt fekszünk mindketten és hallgatjuk a kisfia szívverését, jön a segédnövér, a reggelit lerámolni, msolyog ö is, hogy milyen szépen ver a baba szíve.

Rámnéz, majd azt mondja, jövö héten már nekem is lesz ctg-m, oda is vannak a növérek, mert ezt mindeki utálja, hogy hármasikreknél szívhangot kell nézni.
Mert hogy az milyen szar, meg bonyolult.

Köszi vazze, még valami , amivel a hangulatomat javítani szeretnéd????

Csak azt mondtam neki, hogy ne is mondja, mert 6 hónapja azt hallgatom, hogy mindenkinek milyen szar, hogy az én bonyolult esetemmel kell foglalkoznia.

(elsö dokim, az ikerambulanciás asszisztnsek ketten is mondták, hogy hü, hármasikrek, nekik az milyen sok munka lesz, a Gesundheitsamt-on a titkárnö, a Krankenkasse intézö)

És kurvára elegem van belöle. (erre elsomfordált)
Gyerekek , akkor keressetek másik munkát, mert az elöfordul ám, hogy nehezebb esetek is vannak, mint az átlag!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nem tudom mit szeretnének kezelni, csak náthát?
Àltalában türelmesebb vagyok, csak ma a nemalvás miatt kicsit harapósabb.

Na a tegnapi este.
Bejön a szobába a szomszédömhoz egy (máshogy nem tudom leírni) egy "tüzrölpattant menyecskeforma" hatalmas ragyogó mosollyal, hatamas kerek pocakkal.
Fekete fényes vállig érö haj és hófehér mosoly, sok ékszer, nagyon fürge.
Rengeteget dumált.
Hallgatóztam, meg mosolyogtam, mert annyira tele volt energiával, meg felém is dumált.

Na aztán megbarátkoztunk, a neve nem tudom még mi, mert addig nem jutottunk, itt nem az az elsö kérdés, ha valalki megismerkedik, hanem hogy te hány hetes vagy?:-)))
Szóval nagyon érdekes a csaj, 42 éves, mexikói, de 10 eve itt van Bécsben, egy magyar orvos a a férje, 7. gyereke születik most, eddig van 4 lánya és két kisfia, most is kislány lesz, egyik kisfiú meghalt 18 hónaposan, egy liftbalesetben.
Hozott át képeket, a gyerekek gyönyörüek, a lányok mind Mariaval kezdödö neveket viselnek, ulyesmit, mint Maria-Lourdes, Maria-Constanza, Maria-Esperanza, stb. még nem tudom pontosan.
Jó egy órát dumáltunk, majd jön ma este is. Ja azért van itt, mert túl sok a magzatvize, le akarják csapolni, viszont attól megindulhat a szülés, hétfön döntenek, mi legyen. Nagyon drukkolok neki.

A mai infúzió sajnos már nem tudott lefolyni a régi tübe, mert folyton elakadt és nem csöpögött, végül a növér megunta és köttetett be egy másik vénát a dokinövel.
Most a jobb kezemben van a tü, a balban viszont begyulladt a véna, most van rajta valami kenöcsös kötés. Már levehetném, de várom Haraldot, hogy lássa, milyen szegény vagyok.:-))
(bal kéz kötés, jobb kéz tü:-)

Most hívott, hogy indul......
Jaj már jó lesz, a szobában káosz van, ki van írva, hogy max.2 látogató egyszerre, a mellettem levö csajnál férj, 2 valaki és a fia, a töröknéninél anyós, após, férj, egyszerre beszél mindenki 2 nyelven.
Az elöbb beszólt a növér a töröknéni férjének, hogy ugyanmár ne üljön az asztalon:-)))
Tegnap meg a mellettem levö csaj férjét kérték meg, hogy tünjön haza, a látogatásnak már egy órája vége.
Különben megint itt ült volna fél 10-ig, aztán nem lehet töle öltözni, meg tusolni.

Ma Harapós Vagyok!!!!!!!
Megyek is...várom a látogatómat.

2009. július 11., szombat

Kilátás a szobámból

Infúzióstü+pocak


Pocak 23+3

Jobb oldali fekvöpozíció
Max.15-20 percig tartó kényelem, a másik oldalon akár egy órát is bírok.
Háton...10 perc után az ájulás kerülget, a doki szerint nyomnak a lányok valami vénát, azért.
Hason meg ugye nem megy már.
Ma nagyon ügyes voltam, megettem az egész ebédet meg a vacsorát is, nehezen, de lenyomtam, hadd hízzanak a kicsik, ne kelljen már megint cipöstül méretzkedni, hogy mutasson is valamit a mérleg. (múltkor cipöben kabátban +4 kiló, ebböl 3x 400 grammok a gyerekek, + magzatvíz, placenta, hát nem dicsekedhetek.
2 mormota szobatársam leoltotta a villanyt, pedig még nincs 10 óra, be kell fejeznem, pedig még van mesélnival, holnap innen folytatom, az új mexikói ismeretségemröl mesélek.

2009. július 10., péntek

Helyzet-változatlan.
Ami azt is jelenti, hogy nem lett rosszabb....
Kenet is negativ, nem fenyeget közeli koraszüés.
Viszont bekaptam itt egy bacit, hehe, itt minden fajta van, emiatt 7 napig antibiotikumos infúziót kapok, mai kezdettel, egy bazi nagy tü van a karomban.
Törülközésnél el is felejtettem és majdnem kirántottam,
Ja és tegnap óta Heparin injekció napi egyszer, a trombózis megelözésére.
Ezek már igazán semmiségek, ha visszagondolok a 2 hétig naponta szurkálásra, a lombiknál....

Bent kell maradni, majd jövö héten meglátjuk, mi lesz....
A bébik jól vannak, én is bírom, a fekvés még mindig kín, de kiszámolom mindig, hány óra van még a tusolásig (amikor felkelhetek) és ezt mondogatom, még 4 óra, már három, már csak 2,5....
Ja, ma megérkezett a párnám, a kukacpárna, (szoptatópárna), amit tök jól lehet a fej, has és láb alá gyürni egyidejüleg.
Jobban fogok aludni, mint tegnap azzal a szörnyü ízü altatócseppel, ami semmit sem segített.

Ma egy csomó könnyítés jött, Harald szállítmánya, olyan luxusdolgok, mint hajszárító, (végre nem kell állva a hülye fürdöszobai szárító alatt állni), a párna, töltö az MP4-hez, végre zene újra, az új Ben Stiller film, meg a régi Greý Anatomy, a 3.évad, aztán magyar meggy, kolbi, barack, málna, pogácsa, szalonna, hadd hízzanaka a csajok, :-))
Ebböl is látni, hogy anya volt itt délután, nagyon jót dumáltunk és végre látta a babapocakot (holnap fotózok ide is, már hatalmas) meg a friss uh képeket, szerinte is nagyon szépek a lányok:-)
Sok újság, rejtvény, tegnap még könyvszállítmány is érkezett, Zsóka és Àdam által, itt ünnepélyesen meg is nyitnám az AKH mozgókönyvtárát, olyan sok van már.
Ha valaki itt van bent és magyar betükre vágyik, az E2.01.-ben lehet kölcsönkapni.

Van új szobatársam is, egy 35 éves csaj, 2.baba, 24.hét, vetélésgyanú, nagyon kedves, de szörnyü mennyit tud pofázni, ráadásul hol románul, hol szerbül, attól függ kivel beszél.
A férje gondolom holnaptól beköltözik, mert ma 10-16 óráig, majd 19-22 óráig itt tanyázott nála.
Esznek együtt az ágyon, meg szerbül dumálnak, jó hangosan.
A másik csaj, a török ma megfürdött!!!! Váó! Egyböl jobb lett a szoba klímája, az oroszlánszag is eltünt.
Próbáltam eddig ellensúlyozni ajtónyitogatással, de eddig hiába.
Egyébként itt klima van mindenhol, az ablakokat még bukóra sem lehet kinyitni.
11 emelenyire vagyok a friss levegötöl.

De hogy jót is írjak, a kaja egész türhetö, (csak sajtot ne adjanak többet, 3 napig valami megfejthetetlen rejtély okán csak azt kaptam) ma lazacdarabok voltak panírozva, sós burgonya, meg sali, spárgaleves meg süti.
Az osztályon van 24 órán keresztül egy önkiszolgáló kocsi, rajta ásványvíz, tej, tea, kávé, gyümölcs, kenyér és vaj. Ingyen.
Nehogy itt a kismamák éhen haljanak.
Az internet is ingyen van, söt egy szekrény friss ágynemükkel, törölközökkel, hálóinggel, bugyi, betét, stb. mindennel felszerelve, mindenkinek a rendelkezésére áll.
Hárman vagyunk egy tusolóra, egy wc-re.
A szobában van egy extra mosdó, az ágyam felett pedig rádió, lámpa és 7 konnektor.
A tv kerül csak pénzbe, 1,50 ojró egy napra.

Na mára már elég lesz ennyi, holnap mesélek érdekeset...jó éjt...

2009. július 8., szerda

Kórházban vagyok.
Hétfö óta, a vizsgálat szerint még mindig 7mm a nyak, de egy fejecske lent van nagyon, ami nyomja a méhszájat, nagy a koraszülés veszélye.
Nem kapok semmi kezelést. A káliumom kicsit alacsony volt, arra kapok most KCl tablettát, 3x2-t, meg az eddigi gyógyszereket szedem, de amúgy semmit.

Csak wc-re kelhetek fel, meg egy rövid reggeli tusolásra.

Pénteken lesz egy uh, akkor látjuk, mi lett, tovább rövidült- e a méhnyak, vagy maradt, mindenesetre 2-3 hét fekvés most nagyon fontos, aztán meglátjuk, maradnak-e még a babák.

Ma vagyok 23. hetes, még 2 hét és kaphatok tüdöérlelö injekciót, (a 25.héttöl), ami nagyon sokat segít a babák fejlödésében, de sajnos mellékhatásként megindíthatja a szülést is, erre a szurival egyidöben adnak egy infúziót, ami a fájásokat segít visszatartani, nehogy elinduljon a banzáj.

A doki szerint megéri a kockázatot, mert még mindig jobb, ha kaptak tüdöérlelöt és utána megindul a szülés, mint hogy ha spontán indul meg a szülés, az érlelö nélkül, csak úgy.

De én nagyon hiszem és elmondom mindennap a kiscsajoknak odabent, hogy bírják még ki azon a jó meleg, kényelmes helyen a pocakban, és ne jöjjenek a világra a 28. hét elött semmiképpen sem!!!!!!

Utána minden nap egy adomány, egy plusz, ami az esélyeiket növeli, (dr.Jirecek szerint napi 3%-kal nö az esélyük minden nap!!!)

Itt minden oké, eddig elég unalmas volt, reggeli, vérnyomás, hömérözés, fájásmérés, unalom, de ma felpörgött minden, elöször a doki jött, vizitre, aztan egy pszichológus, majd a városi kirendelt szülésznö.
Máris dél lett, elment az idö.
Dokim nagyon megdicsérte a hozzáállásomat, ugyanis kifejtettem neki, hogy a babák bent maradak a 28.hétig, ez már el van sikálva velük :-), ugyanis ö most elmegy 3 hét szabira, míg vissza nem jön, nem szülünk, bár még a helyettesét nem láttam, de mindegy is, én öt akarom a mütöben.
Nekem mindegy mi lesz, kibírok mindent, csak a bébik is birják.

2009. július 5., vasárnap

Nem sokat aludtam az éjjel, rengeteg dolog kereng a fejemben.
11-re megyek a kórházba, most összepakolom, ami kell, aztán majd Harald behozza a taskát délután. A legfontosabbakat viszem magammal.
A múltkoriból tanulva (20perc utazás állva, senki sem adta át a helyét a metron) taxival megyek, legalább nem kell cipelnem a táskát sem, mert azért lesz egy kis táska velem.

Orsi eljön velem, ott találkozunk a kórháznál. Múltkor is szerencsét hozott.:-)
Még azért reménykedem, hogy a hétvégi 48 órás fekvés segített valamit, tényleg semmit sem csináltam, csak feküdtem.
Igaz, mindenem fáj, ezt is szokni kell.


23. hét:

Sokat mozog, a zajokra reagál. Bőre ráncos, sokat kell még híznia. Néha csuklik, ilyenkor a mama minden megugrást észlel.

Itt vagyok újra, kellett egy nap, mire megemésztettem a dolgokat.

Szombat 9re ott voltunk a dokinál, ö meg sehol, 10 perccel 9 után felhívtam, hogy elnéztem-e az idöpontot, erre mondja, hogy ö ügyel, úgy gondolta a kórházba jövünk be, nem a rendelöjébe:-)))
De nem volt semmi gond, gyorsan át az AKH-ba, már várt bennünket a növérpultnál.

Sajnos tovább rövidült a méhnyak, a babák, a méhlepények és a magzatvíz már olyan súlyos, hogy egyre nagyobb nyomast fejt ki az alvázamra.
7 mm-re csökkent, ezek után várni lehet, hogy kinyílik a méhszáj és legrosszabb esetben reped a burok, megindul a szülés.
Jaj.
Vett kenetet is, meg megnézte a babákat, legalább ök jól vannak, becsült súlyuk 400 gramm, ami még nagyon kevés a túléléshez.
Mivel ma vagyok 22+5 hetes, a 23. hét betöltése után, vagyis jövö héten már kaphatnék tüdöérlelö injekciót, ami begyorsítaná legalább a tüdejük fejlödését arra az esetre, ha tényleg jönnek.
Holnap, hétfön kontroll, 11kor, vinnem kell kórházi cuccot is, valószínü be kell feküdni.
Ott jobban szem elött lennék meg be is tudnának avatkozni, ha esetleg valami közbejönne.

Jaj, még annyi mindent kellett volna csinálni, a festés, rámolás, vásárlás a babáknak, (babakocsi, pelenkázó) magamnak, a júliusi látogatók (anyós, svájci sógorék) ellátása, Mortival mi lesz , Harald hogy bírja majd az egész mosás, vasalás, kutyasétaltatás, bevásárlás, intézkedés dolgokat, amit eddig én csináltam?

A doki hozatott egy tolókocsit és azzal kellett a kocsiig lemenni a parkolóba, H. tolt, aztán visszavitte, addig én vártam a kocsiban, persze rögtön lefeküdtem itthon, nem is keltem fel, csak wc-re, ma is csak vízszintesben vagyok, a pár perc tusolást kivéve.
Holnap remélem azt mondják, hogy nem rövidült tovább, hiszen ennél többet NEM LEHET tenni, az egyetlen , amivel segíthetek, hogy fekszem.
Délután összepakoljuk a kórházi cuccomat, aztán írok egy listát, a mosogép, szárító, mosogatógép használatához, H. hol, mit talál meg, a banki ügyek intézéséröl, stb.

Nem tudom, mikor lesz megint internetem, ezért majd a kórházban Wordben megírom az ideszánt bejegyzéseket és ha hazajöttem, bemásolom mindet egyben.

Addig is.........remélem szerencsésen alakul minden.

2009. július 2., csütörtök

Ruhák mérete:

Többen azt javasolják, hogy 44-56-os és 62-es méretű ruhákat vásároljak előre.

Ezt megfogadom, bár előre nem tudni mekkorák lesznek a bébik. Valószínü az elsö két hónapban elég lesz a 44-52-56-os. (nagyon kicsik lesznek)

Ruhák darabszáma:

Változó, az üzletek nagyobb darabszámokat javasolnak, de szerintem a 5-6 darab megfelelő fajtánként és gyerekként, ha figyelembe vesszük mennyire gyakran akarok majd mosni /vagy mennyire lesz idöm rá.

Ruhák:
5-6 db body/kombidressz (rövid- és hosszúujjú az évszaktól függő arányban)
5-6 db rugdalózó (jó ha a láb között patentos, hogy könnyebb legyen a pelenkacsere)
2-3 db póló (ujjatlan rugi alá hasznos)
1-2 db kardigán vagy pullóver
1-2 db kocsikabát sétához
1-2 db sapka (vékonyabból duplán is rá tudjuk adni a bébire)
2-3 hálózsák az alváshoz

Egyéb textilneműk:
2 db takaró + huzat (párna tilos)
1 babakocsipléd
10 db textilpelenka (nem pelenkázáshoz)
2 db gumis matracvédő (nedves balesetek ellen)
2db gumis lepedö
2 db fürdőlepedő

Tovább bövítem még a listát cumisüvegekkel, cumikkal, stb. , még gondolkodom, mi kell.

Bár nem hiszem, hogy hárman is ekkorák már, mint itt lent áll , de remélem növögetnek, szombaton doki, remélem ö is azt mondja minden rendben.
Érzem a bal oldalon a kis rugdosásokat már, bár inkább lüktetésnek tünik, nagyon fura.

Ma már a 23. hétbe léptem, már nincs sok hátra, csak még 7-8 hétig bírják ki odabent, akkor már nem lesz semmi baj.
Szeptember 9. lenne a 32. hét betöltése, adig jó lenne, ha maradnának, de a 30. hétre (aug. 26.) is már nagy esélyük lenne a túlélésre.
Szeptember 23. lenne az legideálisabb idöpont a szülésre, akkor 34. hetet tölteném be, akkor mindenképp meg kellene születniük, mert a doki szerint 34 hétig egészséges ha bent maradnának, semmiképp sem tovább.
(utána nincs már helyük, nekem meg az evére, lélegzetvételre nem lesz helyem ott belül.)
De nagyon kevés hármasiker bírja ki a 34.hétig.

Remélem a legjobbakat.
Most küldök le egy kis ebédet, aztán kis séta és fekvés tovább.

M anagyon meleg van, tegnap is 33 fok volt, igaz éjjel esett, én nagyon jól aludtam, 22-01-ig, aztán 03-06-ig.
1-töl 3-ig olvastam, neteztem, söt mert Morti olyan éber volt, kimentünk levegözni , nagyon jól esett az esöszagú éjszakában sétálni. Igaz csak rövid séta volt, de akkor is.
Ma megint gyorsan telt a déleött, itt volt egy barátnöm dumálni.
Tegnap elöször Zs.+anyukája jöttek, kivasaltak nekem mindent, ami a kosárban volt, nagyon hálás voltam érte.
Haraldnak vannak vasalt ingjei. Bár eddig is, de csak egyenként, ülve vasaltam öket.

Utána még két barátnö jött, akikkel nagyot dumáltunk, H. is itthon volt már, kiszolgált bennünket, nekem nem sok mindent kellett csinálni, söt ö utána el is pakolt mindent.
Morti is élvezte a nyüzsgést.

Mit egyek ma?Körül kell néznem a hütöben, mi van itthon.
Gyümölcs rengeteg van, azt kaptam tegnap is, ma is, nagyon örülök, mert az csúszik a legjobban, hoztak barackot, cseresznyét, dinnyet, szölöt, epret, neki is látok hamar.