2009. június 29., hétfő

Egy újabb szar éjszaka, nem tudom, mikor tudom már magam rendesen kialudni....
Csak a fekvés ne lenne, mert mindenhogy kényelmetlen már.
Jó sült malac lenne belölem, mert egyfolytában forognék a nyárson, 10 perc a jobb oldalon, 20 a háton, aztán fél egész óra a bal oldalon, aztán felkelés, karok átmozgatása, fájdalom és zsibbadás elmúlik, így kezdödhet elölröl az egész, ezt 6-8szor megismételni és máris itt a reggel.:-)

Jó, ez legyen a legrosszabb, de ha jól emlékszem az alvásmegvonás egész jó kis kínzóeszköz, szóval én már reggelre mindent bevallanék, csak aludhassak egy-két órát egyben.

Más bajom nincs is.

Ma jön a kéményseprö, 10-12 között, már gyorsan elmentem friss zsemlét venni, mert tegnap azt kívántam éjjel, már meg is ettem, csak úgy, vajjal, nagyon jó volt.
Tegnap nem sikerült semmit enni, két tányér levesen kívül, este egy kis alma meg sajt lement egy pohár tejjel, de ennyi volt az egész napi kajám.
Szörnyü, hogy nem kívánok semmit, régen mindent megettem, söt, 3 óránként éhes voltam, most meg hogy enni KELL, nem megy le semmi.
Nem tudom, miböl vesznek el a bébik, igaz, van tartalékom, pláne hastájon, de föleg vitamint meg olyasmit kéne bevinni, amitöl fejlödhetnek.

Még mindig Michael Jacksonon örjöng a média, akárhova kapcsolok, ez megy.
Akkor már inkább a könyv.

Tegnap Grey´s volt, nagyon izgi rész, Harald is nézte, a Slow-on mindig annyira röhög, amilyen hülye az a pasi.
A kis néger dokinöt annyira meg tudom érteni, nem tud gyerekekkel dolgozni, mert nem bírja feldolgozni, hogy meghalnak, én sem tudnék gyerekosztályon lenni, megszakadna a szívem, jó, hogy vannak olyanok, akik ehhez elég erösek. Mert megszokni biztos nem lehet.

Néha elképzelem az enyémeket az inkubátorban, nem megyek nagyon bele, csak arra gondolok, amikor már elég erösek lesznek, hogy kivegyék öket belöle, és végre megfoghatjuk majd öket.
Szívós kislányok lesznek, bent is maradnak ameddig kell a háromszobás kis "lakásukban", úgyhogy nem leszünk soká a kórházban.

Olvasom Zs.blogját és fel is röhögtem ahogy írta, miket írnak a topikokba a friss anyukák, idézem "a mi kakink már sárga", meg amit utálok: "nekünk már 4 fogunk van", (ilyenkor beírnám szívesen, hát mi történt a fogaiddal, 4 van kettötöknek összesen?) jaj, remélem én nem leszek ilyen, nem fogok többes számban beszélni "rólunk", max. a babákról többes számban, de ÖK nem ÈN és pláne nem MI leszünk.
Most még egyben MI jól vagyunk, legalább is remélem hogy ök is jól vannak, (és a kezük sem zsibbad) én a gazdaszervezet, aki eteti, növeszti öket, ök a kis energiarablók, de ha kint lesznek, önálló személyiségek lesznek, akikröl nem fogok MI-ként beszélni.

Mai program: kéményseprö várása, fekve, zoknik párosítása felpolcolt lábakkal, félig fekve,majd kis felülés enni és netezni, bár azt már tudok fekve is, csak kicsit nehéz.
Minden ide van készítve,hogy ne kelljen felugrálni, innivaló, telefonok, laptop és egy is rágcsa, ha megéheznék.
Most megyek fürödni, fel kell már kelni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése