2009. június 30., kedd



22. hét:

Gyermekünk jelenlegi méretei: kb. 29 cm és 500 g.

Rendszeresen kortyol a magzatvízből - ezzel gyakorolja a nyelést és fejlődik az emésztőrendszere.

2009. június 29., hétfő


Egy újabb szar éjszaka, nem tudom, mikor tudom már magam rendesen kialudni....
Csak a fekvés ne lenne, mert mindenhogy kényelmetlen már.
Jó sült malac lenne belölem, mert egyfolytában forognék a nyárson, 10 perc a jobb oldalon, 20 a háton, aztán fél egész óra a bal oldalon, aztán felkelés, karok átmozgatása, fájdalom és zsibbadás elmúlik, így kezdödhet elölröl az egész, ezt 6-8szor megismételni és máris itt a reggel.:-)

Jó, ez legyen a legrosszabb, de ha jól emlékszem az alvásmegvonás egész jó kis kínzóeszköz, szóval én már reggelre mindent bevallanék, csak aludhassak egy-két órát egyben.

Más bajom nincs is.

Ma jön a kéményseprö, 10-12 között, már gyorsan elmentem friss zsemlét venni, mert tegnap azt kívántam éjjel, már meg is ettem, csak úgy, vajjal, nagyon jó volt.
Tegnap nem sikerült semmit enni, két tányér levesen kívül, este egy kis alma meg sajt lement egy pohár tejjel, de ennyi volt az egész napi kajám.
Szörnyü, hogy nem kívánok semmit, régen mindent megettem, söt, 3 óránként éhes voltam, most meg hogy enni KELL, nem megy le semmi.
Nem tudom, miböl vesznek el a bébik, igaz, van tartalékom, pláne hastájon, de föleg vitamint meg olyasmit kéne bevinni, amitöl fejlödhetnek.

Még mindig Michael Jacksonon örjöng a média, akárhova kapcsolok, ez megy.
Akkor már inkább a könyv.

Tegnap Grey´s volt, nagyon izgi rész, Harald is nézte, a Slow-on mindig annyira röhög, amilyen hülye az a pasi.
A kis néger dokinöt annyira meg tudom érteni, nem tud gyerekekkel dolgozni, mert nem bírja feldolgozni, hogy meghalnak, én sem tudnék gyerekosztályon lenni, megszakadna a szívem, jó, hogy vannak olyanok, akik ehhez elég erösek. Mert megszokni biztos nem lehet.

Néha elképzelem az enyémeket az inkubátorban, nem megyek nagyon bele, csak arra gondolok, amikor már elég erösek lesznek, hogy kivegyék öket belöle, és végre megfoghatjuk majd öket.
Szívós kislányok lesznek, bent is maradnak ameddig kell a háromszobás kis "lakásukban", úgyhogy nem leszünk soká a kórházban.

Olvasom Zs.blogját és fel is röhögtem ahogy írta, miket írnak a topikokba a friss anyukák, idézem "a mi kakink már sárga", meg amit utálok: "nekünk már 4 fogunk van", (ilyenkor beírnám szívesen, hát mi történt a fogaiddal, 4 van kettötöknek összesen?) jaj, remélem én nem leszek ilyen, nem fogok többes számban beszélni "rólunk", max. a babákról többes számban, de ÖK nem ÈN és pláne nem MI leszünk.
Most még egyben MI jól vagyunk, legalább is remélem hogy ök is jól vannak, (és a kezük sem zsibbad) én a gazdaszervezet, aki eteti, növeszti öket, ök a kis energiarablók, de ha kint lesznek, önálló személyiségek lesznek, akikröl nem fogok MI-ként beszélni.

Mai program: kéményseprö várása, fekve, zoknik párosítása felpolcolt lábakkal, félig fekve,majd kis felülés enni és netezni, bár azt már tudok fekve is, csak kicsit nehéz.
Minden ide van készítve,hogy ne kelljen felugrálni, innivaló, telefonok, laptop és egy is rágcsa, ha megéheznék.
Most megyek fürödni, fel kell már kelni.

Péntekre hozták elöre a vizsgálatot, ma helyett.
Alig aludtam éjjel, nagyon izgultam, mi lesz, befektetnek tényleg? Mindenesetre a táskát bepakoltam, Harald megkapta a használati utasítást a mosógéphez, szárítóhoz, csekkek befizetéséhez, stb., Mortitól is elbúcsúztam.

Orsiékkal ott találkoztunk, jöttek, hogy elkísérjenek, szerencsét is hoztak, Marcel annyit mosolyog már rám, már megismer.

10-re mentem, így nem kellett annyit várni, 11kor már be is hívtak, (mi az az egy óra várakozás az elözö 7 órás hercehurca után) és hál Isten nem rövidültem tovább, minden eredmény az egy héttel elöbbi állapotban, nem változott. (13 mm, méhszáj zárva)
Igy nem is kellett mást semmit csinálni, még megnézte hasi uh-val a babákat, akik továbbra is jól vannak és nönek.
Mondta, hpgy nem tudja, felküldjön-e megint az osztályra, arra a tokográf vagy mi vizsgálatra, hogy vannak-e fájásaim, de a másik doki (hárman voltak bent) szerint nem kell.

Kérdeztem, szedhetek-e magnézimot, ha görcsölök, meg húz a hasam, mondta, persze szedjem, de nem írt fel persze, kaptam a gyógyszertárban így is, de szörnyü, hogy itt úgy kell kihúzni belölük mindent, ha a dokikon múlna, nem szedtem volna se vitamint, se folsavat az elsö 4 hónapban, pedig köztudott, hogy milyen fontos. Mikor a 4. hónapban sem híztam még semmit, akkor írta fel a vitamint.
Nem tudom, mi lenne, ha halvány fogalmam sem volna ezekröl a dolgokról, még jó, hogy azért valamennyire értek hozzá, persze a kismamafórumok tapasztalt tanácsadóit sem kell lebecsülni, tölük sokat tanultam.:-))))

Pihenni továbbra is muszáj, söt ha lehet feküdni, így a hétvégén nem is csináltam mást, csak olvastam, meg kajálni keltem fel.
Borzasztóan unalmas.
De a jó ügy érdekében csinálom tovább, nem panaszkodom, nézem, hogy gyülik a vasalnivaló, meg a por a sarokban.
Harald mártírarccal felmosott pénteken.
Mivel a pincetakarításnak szó nélkül nekiesett, azért nem is kértem meg másra, majd lassanként megcsinálom, negyed óra munka, 2 óra pihenés, így elég lassan haladok, de azért továbbjutok valamivel.

Sajnos nem gondoltam, hogy ez így lesz, különben már beszereztem volna egy takarítónöt jó elöre, most már nem érdekel, ezt a két hónapot kibírjuk nagytakarítás és vasaltruha nélkül is.
Utána meg majd éjjel takarítok, vagy ha a babák alszanak. Vagy tényleg beszerzek egy takinénit.

Pénteken itt volták Zs.-ék, hoztak elökóstolót a lagziból, ami szombaton volt, egy csomó sütit, de olyan finomakat, hogy vasarnapra meg is ettem majdnem mindet, még jó, hogy vasárnap meg érkezett a lakodalmi tortából egy kis kóstoló, így tovább ettem.:-)))

Még mindig csak + 3-4 kiló jött rám, attól függ, mikor mérem, remélem ez nem baj, eszem én, csak nem tudok sokat.
A legjobban a gyümölcs-zöldség csúszik, amitól ugye nem fogok hízni.
De mit egyek, szalonnát?
Ma tejfölös krumplileves lesz, hehe, már nem volt 2 hete és kezdett hiányozni, régen minden héten volt, meg egy kis halat sütök talán , az jó a gyerekeknek is, van még pangasiusom a mélyhütöben, meg spenót hozzá.

Olvasom a Twilight-ot, ami filmen is nagyon tetszett, a könyv persze még jobb, pláne hogy Ádám elhozta a 2. részét is, alig várom, hogy lássam, mi lett az elsö rész után.

Ma hívott a saját dokim, hogy menjek szombaton, 9-re, addig meg pihenés, alig értettem mit mond, olyan rossz volt a vonal, azért még kétszer visszakérdeztem, remélem tényleg szombat az idöpontot.
Nekünk jó a hétvége, mert akkor H. is tud velem jönni, nagyon szereti nézni ultrahangon a lányait:-)
Mindig kérdezgeti a dokit, hogy ez most mi, meg miért, meg mekkorák, olyan jó, hogy így érdekli.
Most megyek, kész a leves.......(igen, az unatkozó kismamák már délelött fél 11kor levest esznek)

2009. június 23., kedd

8-ra mentem, megint jó sokat kellett várni, hiába ez nem privát, a kórházban voltam, az ikerambulancián, most volt a naaagy genetikai uh, ahol MINDENT megnéztek, kb. egy órát vizsgáltak, a vége felé már nagyon kényelmetlen volt, ugyanis hanyatt fekve egy baba fekszik valami fö veröeremen és ha soká vagyok hanyatt, akkor kezdek elájulni, de végül nem lett semmi, közben pörögtem kicsit, ide-oda.

Megnézték a hátgerincüket, a hasukat, (minden zárva) nyúlajkat, (nincsen), kezük, lábuk megvan mind, a belsö szerveik mind müködnek, nagyon édesek voltak.
Egyikük pont itta a magzatvizet és nyújtogatta ki a nyelvét.
Kérdezték, hogy szeretném-e tudni a nemüket, hát naná!!!!

Na szóval, dobpergés.......tratra......mindhárman lányok!!! :-)))))
Elöszörre kicsit elkeseredtem, kint még bögtem is kicsit, de aztán gyözött a józan ész.....
Jó lett volna egy kisördög fiú is.....
De ne legyek telhetetlen.
Egészségesek legyenek, az a lényeg

Három lányunk lesz, el sem hiszem!
Kis copfosok.....

Örültem nagyon, hogy ennyire jól fejlödnek, nagyon sokat mozogtak, alig lehetett követni öket az ultrahanggal.
Utána továbbvártam a váróban, hogy a dr.Wordához is bekerüljek, ö kicsit stresszben volt, így jó 1,5 órát még ott vártam.
Elöször megviszgálta a méhnyakat, már ott is hümmögött kicsit, jól meg van rövidülve.
Csak 13 mm, 2 hete meg még 34 mm volt.
Sajnos ez nagyon rossz, azt jelenti, hogy ha tovább rövidül, akkor kinyílik a méhszáj és megindulhat a szülés.
Jó fájdalmas vizsgálat volt.
Felküldött a szülészetre, ahol tovább vártam, majd rákötöttek egy gépre, ami a fájásokat kell, hogy jelezze, de hál Isten nem voltak, így nem kellett befeküdnöm.

A doki felhívta az én dokimat és megbeszélték, hogy hazamehetek, de nagyon sokat kell pihennem.
Persze megígértem mindent!!!!!
Hétföre hívott vissza, de ma telefonált, hogy menjek inkább pénteken, mert aggódik, szóval péntek 10-re megyek, ha rosszabbodott akkor vagy összevarrnak és feküdni kell, vagy bent kell maradni a szülésig, kb. még 10-12 hetet kéne kihúzni.
Nem örültem nagyon, de azért a kockázat nagy, jobb lenne a gyerekeknek.
Lényeg, hogy még ne szülessenek meg.

Ma semmit sem csináltam, csak feküdtem és pihentem, péntekig nem fogok sokat felkelni, csak ha muszáj, igaz, kis sétákat szabad, csak semmi megeröltetés meg stressz.
Azért kicsit beijedtem.

Olyan rossz, hogy eddig ezen a genetikai ultrahangon aggódtam, hogy minden okés legyen és akkor megkönnyebbülhetek, ha jó lesz az eredmény, de most itt az új aggódni való.

Jó lenne egy kis felhötlen idöszak is.
Vagy olyan nincs, ha már úton a baba?

Megvannak a nevek is, vagyis egy listát írtunk, de még nem végleges a verzió, nem is kötöm senki orrára, annyit elárulok, hogy nem Piroska és nem Teréz.:-)

Harald hozott tengergyümölcse rizottót, jól belaktam belöle, most meg csak pihi.
Megjöttek a rendelt szakácskabátok is, nagyon szépek.
À-bi
B-bi

C-bi
A tegnapi fotók......


2009. június 19., péntek

Elötte




Utána




Megjártuk a fodrit, Morti gyönyörüséges lett!!!
Igazi rövid, nyári frizurát kapott!
Képeket hozom mindjárt, csináltam elötte-utána képeket.

Hazafelé majd megsültünk, 33 fok volt kint, nem is mentem fodrászhoz, mert már annyira elpilledtem a melegtöl.
Majd jövö héten talán.
Tegnap délelött vásárolgattam, persze 2 óra a limit, azalatt nem lehet túl sokat költeni, jöttem is haza gyorsan.
Délután barátnöztem, babáztam, nagy olasz fagyikelyhet küldtem le a bébiknek, sok gyümölccsel, nagy volt az öröm, ilyenkor az az érzésem, hogy nagyon elégedettek:-)))
Este Harald meg Morti eljöttek elém a Schnellbahnhoz, a hazaúton jól eláztunk, de kellemes meleg volt és az esö olyan jó szagú.
Ma muszáj elmennünk egyes dolgokat venni, de szombaton olyan rossz, hogy minden tele van, pláne hogy szakad az esö, biztos mindenki ott fog tolongani a bevásárlóközpontban.
Amilyen gyorsan csak lehet, lerendezzük.

Fontos a kismamanadrág és felsö, mert lassan nincs mit felvenni, (bár tegnap megint kaptam egy nagy szatyor pótlást Zs.töl) de akkor is, muszáj vennem legalább egy pár új cuccot magamnak!
Eddig a kölcsöncuccokban jártam.:-)

Ja meg az esküvöre valamit venni, ahova jövö szombaton megyünk.
Aztán még kellene élelmiszer, meg italok, meg Harald benézne a Saturnba, technikai cuccokat nézni, remélem nem maradunk soká.
Délután fözünk és lustálkodunk. Nagy program!



Friss 21.hetes pocakképek....

2009. június 17., szerda

Bukfencezö 21. hetes baba :-)

21. hét:

A jelenlegi átlagos méretek: 27,5 cm és 450 g. Külső nemi szervei most már elég fejlettek ahhoz, hogy ultrahanggal meg lehessen lesni, ki is lakik odabent, persze, csak ha a baba nem takarja el és hajlandó megmutatni magát!
Ma is egy "rossz" éjszaka volt, negyed egykor keltem elöször, aztán 4kor, a jobb kezem nem éreztem, teljesen elzsibbadt és fájt, kimentem tornáztatni, aztán még 5-ig aludtam.
Azt álmodtam, hogy a hasamon átlátszó volt a bör és láttam Cébit, ahogy hanyatt fekszik és nézeget a magzatvízben.
Gyönyörünek láttam. Volt kis barna haja és kék szemei, mint anyukámnak, pici orra es kis piros cseresznyeszája. Olyan kis tökéletes volt álmomban. Még sosem álmodtam a babákról, nagyon jó érzés volt.
Nagyon picinek láttam, mert az bennem volt, hogy csak 20 centi még, de amúgy teljesen kifejlett, érett baba volt.
Kíváncsi leszek, hasonlít-e majd az igazi baba az álmodottra.
Arra fogok koncentrálni, hogy ilyen szép és egészséges legyen mindhárom. Csak nagyobb.

Sajnos amióta az internetes kismama oldalak szerint hivatalosan is elkezdhetném érezni a rugdalózásukat, vagyis a héten, semmi nem történt. Nagy a csönd odabent.
Eddig Cébi aktív volt, Àbi és Bébi eddig is csöndben voltak, de most mindhárom hallgat, senki nem akar velem kommunikálni.
Remélem jól vannak azért.
Hétfön kiderül minden.

Már nagyon izgulok, mit mond a doki. Sajnos nagyon ért az uh-hoz, így alig lehet látni valamit, mikor vizsgál, nagyon gyors.
A tarkóredö viszgálatán egy asszisztens nézte a babákat és ö szépen lassan keresgélt mindent, én is felismertem ezt-azt. Meg kommentálta a látottakat, itt a szív, dobog, itt a gyomor, stb.,
Jó lenne ha megint ö lenne bent.
Jaj, de messze van még a hétfö!!!

Most megyünk Òvárra Mortival kutyafodrászhoz, már nagyon koszos, hosszúszörü, öt is zavarja, melege van, vakarózik. Utána állatorvos, bevásárlás és irány haza.
Muszáj ma hasat is fotózni, mert nagyon nagyot nött. Majd délután.
Bis später

2009. június 15., hétfő




Elsö vásárlásaim, kifjezettem 50-es dolgokat kerestem, még ebben is el fognak veszni az elején, de legalább nem lesznek túl nagyok a ruhák. A Hello Kittys dolgok (tudom, tudom, giccsesek), nagyobbak, de jövöre jók lesznek és nem lehetett otthagyni öket.
Már látom szomorú végemet, ha beszabadulok a babaosztályra és felvásárlom a készletet....
A rózsazsín rugikat vettem meg elöször és persze megint elöjött Miss Mimóza, aki próbája a sírást visszanyeldekelni, hogy brühühühü, ezek az elsö babaruháink, amiket vettünk Nekik, ezért a helység közepén fuldokolva próbálja viszatartani a sírást, miközben férje kétségbeesetten néz rá, és veregeti a vállát, hogy jóvanna.......
Még az a szerencse, hogy van ilyenkor egy vicces dolog, amivel Harald megnevettet, azt mondja mindig, ha nyilváson helyen elbögöm magam, ilyenkor aztán röhögök és mivel a kettö együtt nem megy, a sírás elmúlik.
Persze most sem ment nézöközönség nélkül, de remélem mindenki, aki ott vásárolt, visszagondol a saját babaváró idöszakára és megérti.
Az ilyen helyeken úgyis majdnem csak gyerekesek, meg kismamák leleddzenek.
Próbáltak az árusok segíteni, hogy milyen méret kell , fiú lesz vagy lány, mi meg hát, hát, hát....
egy lány az majdnem tuti, a másik kettöt még meglátjuk, erre volt nagy ámulat, és négyböl ketten megkérdezték, hogy természetes úton sikerült-e a hármasfogat!
Erre a természetes reakcióm az lenne, hogy és önök hányszor szexszelnek hetente a férjével mert ez legalább ennyire intim kérdés.
De már kifejleszettünk egy majdnem mindig beváló sémát, ami így hangzik:
-Nahát, hármasikrek? Van iker a családban?
-Van, Harald kétpetéjü iker.
-Ahá!!! (rejtély megoldva)
(itt egyrésze a kérdezöknek megnyugszik és elkezdi mesélni a saját rémtörténetét, hogy a szomszéd lányának a barátnöje is így volt, de ott két baba meghalt a szülésnél!!! Esküszöm, volt rá példa, hogy ezt mondták!!!)
de az átlagot nem hagyja nyugodni, hogyan lehet három???!!!!)
Tehát tovább szimatolnak:
-És hogyhogy három lett? Valami müvi megtermékenyítés eredménye?
-Igen, kicsit rásegítettek.
-Nem baj az, meg nem is szégyen ! :-))))
(eddig még nem jutott eszembe, hogy szégyellni kellene)
...és máris jön a saját történetük, hogy az ö ismerösei is annyit görcsöltek és örökbefogadtak egy babát és a következö hónapban már terhes is lett a mama.
Vagy nem gondoltak rá és akkor....
Vagy elmentek szabadságra és ott jött össze....
Vagy mindenféle varázslóhoz jártak, aki fekete kakast áldozott krétakör közepén és akkor...
Mindekinek van egy története. Mindenki nagyon tudja, hogyan kellene csinálni, pláne azok, akik a tablettaszedés abbahagyásának másnapján teherbe estek.
Nem is kívánom senkinek, hogy megtudja, milyen az évekig havonta szembesülni a valósággal, hogy már megint nem....
Mindegy, ezt csak azért írtam le, mert néha félve valljuk be, hogy három babát várunk, pedig amúgy meg marha büszkék vagyunk rájuk, jó elmondani mindenkinek, jó látni a csodálkozó, meglepett arcokat és sokan marha rendesek és normálisan közelítenek a dologhoz.
Na mára eldugulok, remélem sikerült kicsit behozni a lemaradást.


Még a tegnapi napról, bementem a munkába, (jaj, az a jó is kórházszag, úgy hiányzik) Rita nagyon örült nekem, meg a többiek is, vittem reggel korán frissen sütött sütit a titkárnöknek lent, aztán egy nagy tányérral fel az osztályra, mire végeztem üres is volt a tányér, Muki el is mosta nekem.
Elpletyóztunk a kollégákkal, most elég jó az osztály, nem olyan nehéz, de azért van dolguk.
Voltam a terápián Grete-nél, ott volt a Günther is, nagyon édik voltak, meg a betegeim közül egy-kettö aki nem demens és emékezett rám , velük is eldumáltunk. (Reihs meg az Erich)
Utána Christinához, a kinesztétikás barátnömhöz mentem fel, vele is pár perc duma, aztán már el voltam késve Mártitól, úgyhogy rohantam, persze Rodaunnál megint baleset, az a keresztezödés vonzza a baleseteket, így majdnem egy órával késöbb értem oda.

Nagyon dumáltunk, M. már a finishben, hamarosan jön a baba, 37.hétben van. Kislány lesz, Laura.
Orsi és Marcel is jöttek, jót beszélgettünk. Marcel olyan drága, ahogy fedezi magának fel a világot.
Ezek után még kimentem a 16.kerületbe, mert vettem az Ebay-en egy kismamaruhát és csak tegnap ért rá a csaj, hogy elhozzam, valami fél 3 körül értem haza, Morti már nagyon várt, hogy kimehessünk.
Ja a ruha tök jó, nyári, pamut és keki színü, kicsit cirkuszsátornak néz kis, de felpróbálva nem is olyan nagy, mindenesetre ehetek még egy ideig, beleférek.
Nagyon elfáradtam, itthon már csak pihi volt, meg egy kis teregetés, rámolás.

Csütörtökön megyünk Mortival Òvárra kutyakozmiba, az Andrea 10-re adott idöpontot, lehet, hogy megkérdezem a Mónit, hogy elvállalna-e hajat vágatni, utána már úgysem megyek mostanában.
Mortinak van egy kis daganat az állkapcsa alatt, remélem nem vészes, elmegyünk fodri után az állatorvoshoz is, remélem addig kibírja.
Nincs semmi tünete, jól eszik, nem látszik, hogy fájna neki, de azért idegesít.
Volt pár kullanccsípése az elmúlt hetekben, de egyrészt be van oltva ellene, másrészt meg rögtön kiszedtem öket, (pfuj de undorító, utálom)
Vagy a foga? Vagy a nyirokmirigyek?
Nem tudom...
Na megpróbálok még aludni kicsit....






Jó hosszú hétvége volt, ha jól tudom Fronleihnam, ami miatt H. 4 napot itthon volt, szerdán ugye a doki , aztán este megnéztük a kis Brunot, aki nem rég született és gyönyörü.
Hazafelé belefutottunk egy nagy rendörségi akcióba Floridsdorfnál, valamit ellenöriztek, mindenkit betereltek a nagy parkolóba az Interionál, aztán csak vártunk...

Kb.10 perc után (már nagyon kellett, hogy hazaérjek, sürgösen!!!) kiszálltam és elkezdtem nyújtózkodni, megvillantottam a babapocakot, jött is rögtön egy aranyos rendörbácsi és csak ránézett a papírjainkra és mehetettünk is. :-)
Na mire jó a babapocak?
(pedig odadugtam a pajszert, meg a többi betöröszerszámot):-)
Csütörtökön csak lustálkodtunk, pénteken vendégek voltak egész nap, aminek keretében mi lányok elmehettünk az ikeaba is, ahol akkora tömeg volt, hogy semmit sem lehetett rendesen megnézni, így ugrott az összeállított listám, hogy mi mindent kell megvizslatni.
De a héten vagy jövö héten kiugrok mégegyszer, matracot nézek a kiságyakba, bár a másik matracosnál is látam jót, csak kis választékban, jó drágán.
Otthon annyira népszerü a kókuszmatrac, itt meg nem ismerik, nem szeretik.
Pedig csak jót olvastam róla.
Lehet, hogy otthon kell majd megvenni.

Szombaton moziztunk, az Illuminatit néztük meg, hááát...
Tipikus hollywoodi verzió, ha nem olvastam volna a könyvet, nehéz lett volna követni, rengeteg jó dolgot kihagytak, arról nem is beszélve, hogy Obi van Kenobi (Ewan Mcgregor) nagyon gonosz lesz a végére, ami ugye könyvben nem is így van.
Nem vártam nagy durranást, (bár a bomba az felrobbant), hát nem is volt az.
De ha nem olvastam volna a könyvet, tetszett volna.

Vasárnap meg valakinek szülinapja volt, 2 éves lett, de nem a Dani! Na ki az?
Moooti....:-)))
(Dani elötte pár nappal töltötte be a 2. és telefonáltunk is, ami abból áll, hogy én dumálok, ö meg mosolyog a telefonba:-)))
Elénekeltem neki a "Boldog szülinapot" és Kati szerint nagyokat vigyorgott.
Amúgy nagy dumás, de a telefonba csak mosolyog:-)
Már nagyon várom hogy láthassam. (most vasárnap)

Visszatérve a mi szülinaposunkra, "ö" is nagyon örült, kapott finom kutyacsemegét, egy vizilópárnát meg egy csörgölabdát, azt kergette egész nap.
Délután elmentünk fagyizni, de annyira meleg volt, hogy Mortinak a végére 3 centire kilógott a nyelve, másfél órát sétáltunk, nekem is elég volt.
Valami fenomenális a fagyi a floridsdorfi olasznál, nutella, citrom, joghurtot ettem, hm nyami, jöhetne most is.
Rakok képeket is.



20. hét:

Az első babás anyák valószínűleg mostanában ismerik fel gyermekük első moccanásait. Ezek először csak vibrálásnak tűnnek, mintha egy pillangó szorult volna a pocakjukba, vagy buborékok szállnának felfelé. A baba karja és lába egyre erősebb. Már a külső zajokra is reagál néha. Elkezd nőni a haja, és kialakul a fehér színű magzatmáz, ami a méhen belül megvédi a magzat bőrét a felázástól. Az édesanya véréből kapott ellenanyagok megvédik a babát a fertőzésektől, betegségektől, még a születés utáni első hetekben is. A baba már 25 centiméteres lehet, súlya még csak 340 gramm körül van.
Jaj, már 10 napja hanyagolom a blogot, elöször nem volt mit írni, aztán meg úgy feltorlódtak a dolgok, hogy nem is értem ide.

A legfontosabb hír, hogy voltunk múlt héten dokinál és minden oké a babákkal, gyönyörüen fejlödnek és már 20 centi körüli a nagyságuk.

Harald próbált kikényszeríteni a dokiból egy választ a nemekre vonatkozólag, kétszeri kérdezés után nagy nehezen bevallotta, hogy, hááát, ha annyira akarjuk tudni, van itt egy kislány, de nem 100% még.



:-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))



Juhéjj!!!!!!!!!!!!!

Remélem igaz és nem csak eldugta a kukacát!

Persze mindegy mi lesz, csak ne legyen bajuk, de azért jobban érzem magam, hogy nem csak fiúbanda tanyázik odabent.



Ja, a vérnyomás és a laborok is tök jók, semmi negatív eltérés, a méhszáj miatt annyira izgultam, hogy meg van rövidülve, de nem is, a kórházban rosszul mérték, 34 mili és zárva!!


Azóta jobban merek mozogni is, mert nagyon féltem, hogy mit mond.

A szülés idöpontja is szóbakerült, a dokim szerint a 32.hét a nagy átlag, ameddig egy hármas ikres kismama kihúzza, aki még nem szült, annak mondom, hogy 40 hét a normális .
De max. a 34.hétig hagyják öket bent, mert utána már nincs helyük, meg nekem sincs helyem enni+levegöt venni.
Nem mintha közben nagy evövé változtam volna, még mindig csak +3 kilóval dicsekedhetek, ami miatt még mindig megy az aggódás, hogy elég-e a bandának a kaja ott bent.
De csak elveszik, ami kell nekik.
Visszatérve az idöpontra, szeptember közepe kb. a 32.hét. Már csak 12-13 hét és itt lesznek a bébik.

Majd 22.-én kiderül a többiek neme is (remélem) akkor megyek a nagy uh-ra az AKH-ba.



Elötte héten voltunk a BabyExpon, ahol volt egy csomó fontos info, meg bezsákmányoltunk egy csomó ingyencuccot, pelenkákat, cumikat, cumisüvegeket, söt kaptam a vitaminos standnál Femibiont, amit amúgy is szednem kell, ingyen osztogatta a pasi.
A múltkor forrongtam, hogy micsoda rablás 22 Eurot elkérni a sima terhesvitaminért, most meg megdobtak bennüneket 3 csomaggal! Még a szülés utánra is marad elég:-)

Az expon megnéztem a város babakelengyéjét is, ugyanis itt minden kismama, aki túllépte az X.hetet, (nem tudom, hányadikat), kap Bécs városától egy csomagot a babának. (Wäschepaket).
Már az elején is mondogatták a kórházban, hogy Wäschepaket így meg úgy, gondoltam, aha, jóvan, mittudom én mi az, (elöször arra gondoltam, vinni kell majd a kórházba egy csomagot és az lesz az), na erre kiderül, hogy adnak.
Van benne pelenkázóhátizsák, kis rugik, meg felsök, játék, csörgö, vagy ilyesmi, szóval egy minimális indulókészlet a babának.
A kórházban is el lehet hozni, meg az Eltern Kind Zentrumban is, oda úgyis be kell nézni, vannak információs esték, (jogi, ápolási tanácsok) meg kiképzés béna szülöknek, akik még nem láttak kisbabát:-)
A.-ék nemrég voltak, pl.szülésfelkészítön, ami hasznos volt ugyan, de aztán csak császár lett a vége, azt mi majd jól kihagyjuk, úgysem szülheten "normalisan".
Meg van torna, (nem akrobatikus aerobic) azt majd megkérdezem a dokit, hogy mehetek-e, mert a vállaim meg a zsibbadás már kicsit durvul.

Most pl. 4.05 van korán reggel, de nem tudok tovább aludni, mert a kezem fekvö helyzetben már annyira zsibbad, hogy fáj is.
Biztos valamelyik ördögfióka rajta fkeszik valamimen, ami akadályozza a keringést.

Ha felkelek, jobb lesz, de egész nap zsibbad és dagad, ha lógatom.

Július elejére szeretnék bejelentkezni 4D ultrahangra is, hogy tuti minden redben legyen.
Fura, hogy nemrég még a tarkóredö miatt izgultam, most meg itt van már a következö nagy lépés.
Csak azt remélem, mindenük a helyén van.

2009. június 5., péntek

2009. június 4., csütörtök

A napok rohannak, szerdán barátnöztem, két kisbabával voltunk hárman, nagyon jó volt, igaz odafelé kicsit eltévedtünk, így a fél órás útból lett 2 óra, de odaértünk, kaptam megint babacuccokat, hordozót, biztonsági övet a kocsiba, nekem.
Majd ma beszereljük, mert már a rendes öv bevág a hasamba.
Ngyon jó volt kicsit kikapcsolódni, elmenni itthonról.
Bár mostanában eléggé visszahúzódtam, azért néha jó elmenni valahová.

Ma nézek magamnak nadrágot, mert a Mónitól kapottak kicsit melegek már, kord és vastag farmer anyagok, na meg ideje beruházni saját kollekcióba is, igaz nem kell sok minden, nyilván ez lesz az egyetlen terhességem, nem viszem túlzásba.
Valami nyári cucc jó lenne azért.
Bá ha így megy tovább, nem lesz nyár, nagyon hideg van, pláne este.
Amióta a babák úton vanak, én mindig fázom.

Tegnap kicsit outleteztünk Edittel, vettem egy pulcsit, (hehe, nyár) vékony, de kötött, nagyon jó belebugyolálódni.

Ma benézek a kórházba Andihoz, megszületett a kis Bruno, sajnos nem komplikációmentesen, végül császár lett, de jól vannak, és Bruno 4200 gramm!!!
Remélem ma már nem fogok zavarni, na meg nem is akarok nagyon soká maradni.
Csak megkukkolom a kis Herkulest meg az anyukáját:-))

Holnap megyünk a Babyexpora, kíváncsi vagyok, milyen lesz, eddig nagy ívben elkerültem az ilyen helyeket, most majd tologatom a pocakot a tömegben.:-)
Sok infot szeretnénk begyüjteni (meg sok-sok ajándékot meg Gutscheint).

Babacuccok ügyében nagy elörelépés nincs, szeretnék valami támpontot, úgyhogy megvárom a 22.-i organscreeninget, hátha akkor már tudnak valamit mondani fiú-lány ügyben.
(vannak már bébidolgaink, de a nagybevásárlás várhat még egy kicsit)
Listát már irom.
A saját dokimhoz jövö szerdán megyek, lehet, hogy ö is lát majd valamit az uh-n.

Ideális esetben vegyesen lesznek, vagyis nagyon remélem, hogy nem mind fiú lesz, bár végül is mindegy, akkor egyeduralkodó leszek itthon, mint lány, még a kutya is fiú, lényeg, hogy a babáknak ne legyen semmi bajuk.

Ma éjjel semmit sem aludtam, úgy fájt mindenem, visszagondoltam jó kis hason alvásaimra régen, hát ez most lehetetlen, bár vághatnék egy nagy lukat a matracba a hasamnak.....

Alvás:
Hanyatt nem megy, mert rosszul leszek egy idö után, a babák nyomják a föereket ott bent, (ennek utátaolvastam, csak onnan tudom) hason alvás kilöve, marad a jobb és bal oldal váltogatva, általában arra ébredek, hogy elzsibbadt a kezem, ujjaim, a nagypárna most nagyon jót tesz, térdek közé téve, így egy órát is elvagyok, el is alszom, de aztán fordulni kell, párnát elrendezni a túloldalra, (legtöbbször leesik), megkeresni, a puffanástól Morti felébred, odajön megnézni, minden oké-e, néha fölugrik az ágyra, akkor letenni újra, simizni kicsit, ezt félreérti és hozza a maciját, hogy dobáljam neki, utána párnát berakni a térdek közé, takarót elrendezni és ha ezt párszor megcsinálom, hipp-hopp máris reggel van.

Nem panaszkodom ám!!!
Tudom, hogy ez vele jár, nem is bánom, csak fura az új helyzet.

A tv-ben (Sat1) Magyaro.-ot mutatják, ahol nagyon összeverekedtek a talkshow vendégei.
Durva...Megrendezett?

2009. június 3., szerda



Ma vagyok a 18. héten:

Most már 20 centiméteres a pici. Lassan kezd nőni a zsírréteg a bőre alatt, bár még mindig nagyon soványka. Bőrén még mindig áttűnnek a vérerek.

2009. június 1., hétfő


Megjöttünk az otthoni hétvégéröl, nagyon jó volt. A kutyákat alig lehetett bevinni, csupa sarak voltak estére.

Kicsit sürü program, de legalább egy nappal több idönk volt, hogy mindenhova eljussunk.

Nekem a vasárnap kicsit horror volt, mert nagyon sürüre sikerült a szervezés, délelött horgásztunk, rokonokkal találkoztunk, délután barátokkal, utána elhoztuk a babaágyakat, este meg tovább barátoztunk.

Örültem, mire lefeküdhettem.


Szombaton barátnöztem, ebédre voltunk meghívva, Mónival nagyot dumáltunk.

A szombat esti halászlé verhetetlen volt, tesóékkal, nagyon bekajáltam.

Kb. csütörtök óta álmodoztam a halléröl....Általában ha ilyen soká várunk valamire, az csalódás lesz, de nem volt az, söt!

Na jó, csak egy levesröl beszélek, nem egy világ körüli utazásról.


Vasárnap-Az ágyakat (kettöt) elhoztuk Renitöl, egyik ajándékba kaptuk, másikat megvettük, fehér mindkettö, gyönyörüek.

Lemértük, beférnek böven a babaszobába. Most megvan mindhárom kiságyunk. Az elsö Mátétól, az is fehér.

Mire vettünk volna újakat, már nagyon sokat felajánlották az övéket.


Sajnos a pelenkázó már elkelt, de láttam egy fehéret az IKEA-ban, ami pont illene a bútorokhoz, bár a barátnöim szerint elég lenne az elején egy olyan rátehetö izé is, az a deszka, amit a kiságyra rakunk keresztbe és azon mehetne a gyerekcsomagolás.:-)


Megvettem a Hurrá, ikrek c. könyvet, ki is olvastam majdnem a hétvégén, jó sok érdekesség van benne.

Már a boltban rámtört a sírás, mert pont a Hármasikrek fejezetnél nyitottam ki, beleolvastam, aztán nem mertem odamenni a kasszához fizetni, mert annyira bögtem.

Szerencsére H. megmentett és elintézte, a pénztáros fickó meg csak nézhetett, hogy mit sír ez a pocakos nö.


A sírás-rívás továbbra is tart, elég egy macskakaja reklám, vagy egy pár sor az interneten, amit elkezdek felolvasni H-nak, aztán elfullad a hangom, szörnyü, milyen mimóza lettem.


Tegnap már kipakoltam a szennyest, ma mosok, meg megróbálom szétválogatni legalább a felét a babacuccoknak.

Irok egy listát, mi minden kell még, mert 3 hónap múlva bizony már itt lehetnek a bébik és ki tudja, meddig tudok még mozogni.