2009. április 27., hétfő

Gondolatok a redukcióról

Hárman vannak.
Mikor megtudtam, megijedetem, meglepödtem, pánikba estem.
Sírtam is sokat, az agyam egész éjjel járt, mit hogyan, hogy fogjuk megoldani három gyerekkel az eddig kettesben élt kényelmes életünket.
Hova rakjuk öket, lesz-e elég hely, az anyagiak, három ágy, kocsi, stb.
Tudnak-e eléggé fejlödni hárman egy pocakban, lesz-e elég helyük, bent maradnak-e addig, míg jó esélyük lesz a túlélésre. Milyen hátrányt jelent majd nekik egészségileg, hogy korábban jönnek a világra, be kell-e feküdnöm hosszabb ideig a kórházba, azt hogy bírom majd ki....meg, meg, meg....
Rengeteg a kérdés.

Haralddal abban egyeztünk meg, megvárjuk a 12. heti uh-t, ahol megmérik a tarkóredöt, a nagyságukat, meglátjuk esetleg egyikük kisebb-e, beteg-e, aztán gondolkodunk a redukción.
Nos, mindhárman jó eredménnyel zárták a vizsgálatot.
Egyforma nagyok, szívük egyformán ver, megvan mindenük.
Akkor melyiket?

Most, hogy láttam a babákat, hogy úszkálnak, pörögnek, jól vannak, nem visz rá a lélek, hogy valamelyiket bántsam.
Emberkék ezek már.
Az elvesztett babám is köztük van,aki 97ben akart hozzám jönni, de én nem akartam.
Összesen 8 éve akarunk gyereket.
Ha valaki egy éve azt kérdezi, mit tennék, simán azt mondtam volna, kettö elég lesz.
De most, hogy benne vagyok, nem tudom megtenni.
Bízom benne, hogy nem véletlen, hogy ök hárman akarnak jönni.

Biztos bolondnak tartanak sokan, hogy mindet akarjuk, nem vagyunk gazdagok, még jómódúak sem.
De mindketten nagycsaládból jövünk, mi hárman, Haraldék öten voltak.
Felnöttünk, szeretetben.
Gyerekként mi mindent megkaptunk érzelmileg, sok együtt játszást, együtt nyaralást, nagy dumálásokat.
A szüleimnek mindig volt ideje meghallgatni bennünket.
Nekem ezek az értékek, nem a Nike cipö.
Vannak gyerekek, akik mindent megkapnak anyagilag, mégsem boldogok.
A mieinknek is mindenük meglesz, ami erönkböl telik, de a szeretetet, érzelmi biztonságot sem szabad lebecsülni.
Ezért döntöttünk úgy, hogy megtartjuk mindhárom babát.
Nagyon fogjuk öket szeretni.

2009. április 26., vasárnap


13. hét:

Hossza kb. 8 centiméter, súlya mintegy 28 gramm. Formára már teljesen emberi. A rekeszizom és tüdő tovább fejlődik.

2009. április 23., csütörtök

Tegnap Mortival fodrászkodni voltunk Mosonmagyaróváron, nagyo nszép lett, hazafelé ahol kiszálltunk, megszólítottak bennünket, mindenhol vannak kutyabarátok:-)))
Jajjj, de dönölü, édeskiskutyimutyi.......Morti persze már ismeri ezt és elkezd veszettül farkatcsóválni, meg ugrándozni és nyüszíteni, "..hozzád akarok menni ..." címszóval, aztánnincs megállás, jönnek meglett emberek is simizni.
Tegnap egy középkorú házaspár guggolt a Tesco parkolóban Morti elött és biztosították a kutyámat róla, hogy soha ilyen szépet, puhát, gyönyörüt......de hát én is így vagyok ezzel.
Morti meg marha büszke magára, hogy egyszemü létére mennyien csodálják öt:-))))
Kicsit elfáradtam,m ire hazaértünk, de aztán pihentem estig.

Ma jön Orsi, megyünk "ikejázni" , be is kell fejeznem, majd írok, mi volt.
Cébi, a kis magányos farkas, félig elfordulva
Bébi, na az orra az látszik...:-)))

Àbi, kicsit egy gorillabébire hajaz:-)))))

Szerintem már most gyönyörüek.......



Tarkóredö folytatás...kedd még mindig

Alig vártam, hogy kikerüljek a kórházból, május 20.-ra vagyok visszarendelve az ikerambulanciára.
Hívtam Haraldot, már kétszer hívott, hogy Na mi vaaaannnnn???????.
Nagyon izgult ö is.

Annyira boldog voltam, hogy jó híreket mondhatok neki, és mondtam hogy mennyire sajnálom, hogy nem láthatta a babákat.
De vittem haza fotókat.

Délután tényleg hívtak, az eredmény a korom alapján 1:64-hez lett volna, így a vizsgálattal 1:321-hez.
Az amniot (magzatvízvizsgálat) úgy gondoltuk nagyon kockázatos lenne megcsináltatni, ugyanis a három burok miatt háromszor szúrnának a hasamba.
Mivel a mai vizsg. eredménye elég jó lett, így nem fogjuk megcsináltatni az amniot.
Megbeszéltük Haraddal, hogy jön, aminek jönnie kell.
Az értelmi fogyatékosság a legrosszabb amit el tudunk képzelni a gyerekünknél.
De ennek a kockázata elég alacsony, a családban nem fordult elö ilyesmi, szóval minden redben lesz.
A terhességem eddig úgyszólván unalmas, kivéve, hogy hárman vannak, úgy értem, semmi de semmi nem utal rá, hogy babákat várok.
Nem híztam, nem vagyok/voltam rosszul, nem hánytam, nincs vérzés, fájdalom, beleférek még a gatyáimba is.
Gondolom az izgalom majd ez után jön:-)))

Bármi lesz, mi erösek vagyunk ketten és bármi jön, állunk elébe.

Friss képek is jönnek:

2009. április 22., szerda

Tarkóredö és egyéb jó hírek

Kedden megvolt a tarkóredö vizsgálat.
8.30-ra mentem, de tanulva a múltkori 6 órás várakozásból, most jóval elöbb ott voltam.
Alig volt pár ember a váróteremben. (bezzeg egy óra múlva nem volt ülöhely, a török kismamát ugyanis minimum egy ordító gyerek és egy nagymama + férj, vagy barátnö kíséri. Ráérnek. Jól bebugyolálva jönnek, csak az arcuk látszik ki)

Alig hogy leültem, megettem a magammal hozott kaját, biztos, ami biztos alapon, nehogy éhen haljak várkozás közben.
Egy éhes kismama és a reggelije közé semmi sem állhat!!!
Gondolom, közebn felhívták a dokimat, hogy itt vagyok, mert írt egy sms-t, hogy a mütöbe megy, de ha tud, lejön majd.
Egyszer csak szólítottak, ö volt, a dokim, talpig zöldben, csak meg akarta kérdezni, jól vagyok-e.
Nagyon jó fej és nagy vigyori. Pár percet maradt csak, néhány szóra.
Elmenne filmsztárnak is, csak kicsit alacsony. hehe.
Eddig a Hozé volt a legjóképübb doki akit ismertem, meg J.D. a Srcubsból, :-))) de sajnos letaszították öket a trónról. Hátul ballag még Ross doki a vészhelyzetböl, meg Mcdreamy a Grey´s-böl.
Igy jártatok fiúk, az én dokim a legszebb:-)))
Persze nagyon profi is, azt hozzá kell tenni.

Az a 1,5 óra elröppent, amíg vártam, már egy csomó nöt beszólítottak elöttem.
Arra gondoltam, hármasokat senki sem akar talán vizsgálni. Túl komplikált eset vagyok.:-)

Mikor behívtak, hárman is voltak bent, az uh-s nö nagyon kedves volt, hasi uh-t csinált, rögtön azzal kezdödött, hogy amikor a hasamra tette az uh fejet, az elsö baba integetett egy nagyot.
Persze rögtön megindult a könnyem, hozták is a zsepiket. Mimóza....

Kb.3/4 órát tartott, míg mindenkit meg tudtak vizsgálni.
Az elsö baba Abi, tarkóredöje 1,2 mm, meg is dicsérte a néni, hogy nagyon jó.
(én közben imádkoztam, hogy Istenem, Istenem, csak ne legyen semmise, többiek, ti is hozzátok ezt az eredményt)
A net szerint 4mmig jó, onnan határeset.
Megmérte még a hosszúságát, 5 cm, hasfala bezáródva, gyomor, hólyag megvan, két kéz, két láb. Szíve dobog, pulzusa 177, hallottam is a nagy dübörgést, bummbummbumm, tök gyorsan vert a kis szíve.

Második baba, Bébi, az izgömozgó sajtkukac kicsit tornászott nekünk, bukfenc, szaltó, úszás háton és mellen, nem is lehetett megmérni a tarkóredöjét rögtön.
Minden más oké. ( hossza 5,2 cm)

Harmadik , Cébi rögtön hátatfordított nagy duzzogva, hogy ne zargassuk már öt, ezért kicsit megrázta a néni a hasamat, lett is mindjárt felháborodás ott bent.
Bébi miatt aki állandóan beúszott a képbe (engem, engem filmezzetek, na légyszi csak engem!!!! nem is tudom kitöl örökli majd ezt a szerepelnivágyást, khm...khm....anyukája minden iskolai ünnepélyen verset mondott:-)) na szóval Cébit nem volt könnyü mérni, végül 0,9 mm lett, nagyon, nagyon jó. (hossza 5,3cm, ö a legnagyobb eddig. Persze miliméterekröl van szó, lehet hogy nem is)
B baba 1,1 mm tarkóredövel zárta a sort.

Mindhárom baba oké, az uh-s néni nem tudta megállapítani a méhlepènyt, hogy most akkor mennyi is van.
Eddig úgy volt, hogy A és B egy lepényen vannak, egypetéjüek.
Nos, hát nem.
Hívott egy dokit az ikerambulanzról, aki szintén megnézett, három lepény van, ami a legjobb, mert mindenki külön kapja a "kaját", senki sem tudja elvenni a másiktól.

Harald kettes iker volt egy lepényen a húgával, nála a másik iker elvett egy csomó kaját, így Harald csak 2,5 kilós volt, míg a lánytesó jóval 3kg feletti.

MINDEN RENDBEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Jippijééé...!!!!!!!!!!!!!

Ez a lepényvizsgáló doki még behívott mégegyszer a másik szobába, elmondta a kockázatokat, 30% a koraszülés veszélye, ha egyet leredukáltatok a 14(!!!) hétig, akkor a kockázat csak 15% lesz.
Kérdeztem, hogy csinálják a redukciót, mire elmesélte, (esküszöm, szemlesütve), hogy a mama hasán keresztül káliumot fecskendeznek a baba szívébe.
Eszembe jutott a 177 pulzus, meg a hangos szívdobogása Abinak és tök könnyes lett a szemem.
Erre a doki:
-Ùgy látom ön elutasítja a redukciót. Irjuk is be.

Elutasítom, igen.
Erröl majd írok egy külön bejegyzést, mikor mit gondoltam, meg hogy volt.

Amúgy rendes volt ö is nagyon, mivel a pc rossz volt, nem tudtak valószínüséget számolni, és ez a docens mondta, hogy majd délután otthon felhívnak.

Folyt.köv.

2009. április 20., hétfő




A virágaim örjöngve üdvözli a tavaszt, nézzétek a karácsonyi kaktuszaimat.
Azt hittem, azért karácsonyi a nevük, mert akkor virágoznak. Hát nem.




Morti pihen az árnyékban
Itt nagynak látszi ka hsam ,de nem ILYEN nagy még.




Dani szeret:-)



2009. április 19., vasárnap

Vasárnap.
Ma volt a Bécs marathon, sajnos muszáj volt még egy két dolgot vennem, amit elözö nap megvehettem volna otthon, de a lyukas agyam......
A Praternél vasárnap is nyitva van egy Billa, de mivel a marathon miatt az egész környék le volt zárva, Schnellbahnnal mentem.
Nagyon gyorsan, fél óra alatt megfordultam.
Harald fözött, én meg összerámoltam. Délután fél kettö felé jötteka tesómék. Ök még nem láttak, mióta a babák úton vannak és azt mondták, már látszik, hogy pocakosodom:-))))
Dani olyan édes volt, olyan jò és szeretetreméltó kisfiú. hihetetlen, hogy már 2 éves lesz. Mindenféléket dumál.
Modja utánad, amit mondasz.
Persze a kedvence még mindig Moooti, Így hívja a kutyát.
Hozzánk csak úgy odajön és megölel, megpuszil. Kati azt meséli, ha kérdezi kit szeretsz, mondja, Tamást, Juditot.
Nagyon okos. Persze nem mondott semmi verset nekem ,de tud már egy csomót.
De én mesélhettem neki egy hirtelen légbölkapott Mortimesét. A Morti és a postás volt a címe.
Neki nagyon tetszett, de én szégyelltem magam, hogy nem tudtam jobbat kitalálni.
Régebben kreatívabb voltam:-)) (a lényeg az volt, hogy a Morti mindig megugatta a postást, egyszer még el is kapta a gatyaszárát, de mióta bezártam a fürdöbe egyszer 5 percre, azóta nagyon ügyes és jól viselkedik. Gondoltam, legyen benne egy kis tanulság is, meg erkölcsi tanítás, de nagyon gyenge lett a vége)
Kaptam tölük szülinapomra (többek között) egy kis kis füzetkét, amiben egy csomó kép van, rólam, a családról, szövegaláírásokkal, nagyon megható.
Kati csinálta, nagyon jó lett, este mikor még 3szor átlapoztam, meg is könnyeztem. Föleg az apával készült képet, amin ketten vagyunk.Nagyon hálás vagyok Haraldnak is, hogy azt a pillanatot elkapta a fotón. Az a kedvenc képem.

Apa nagyon hiányzik.
Biztos benne van a keze a hármasfogatban, odafentröl segített, meg fog is továbbra is. A 32.hét, amit a doki is mondott, hogy kb. akkor születnének, szept.7 lenne, apa halálának elsö évfordulója.
Fura.
Nagyon örülne a babáknak, hallom, ahogy mondaná, hogy huhú Szikla, kösd föl a gatyàdat!!!

Ettünk, sétáltunk, Dani nagyon kifáradt.
Igaz, én is.
Mikor elmentek csak ültem itt, mint a tök.

Most elég rendben van itthon minden, mosnom és vasalnom kell csak, muszáj gyorsan-gyorsan mindent megcsinálnom, mielött eltiltanak a házimunkàtól, vagy be kell feküdnöm a kórházba.
Bár tegnap olvastam a neten egy elég hihetetlen történetet, a nö, aki írta, hármasikrekkel volt várandós, a 36.(!!!) hétig bent maradtaka babák és ö az utolsó pillanatig aktív volt. Minden baba 2 kiló közeli lett és egészséges. 10 nap után hazamehettek a kórházból.

Ez lenne a legnagyobb kívánságom, hogy legyen idejük odabent megnöni és elég fejletten, egészségesen jöjjenek a világra.
Hallod Univerzum??????

Sajnos a rémtörténetek mindig többen vannak, vagy csak én akadok rájuk gyorsan.
Annyi szörnyüséget olvasok.

A célunk a 34.hét lenne, ha addig bent maradnának és egészségesek lennének, a legnagyobb álmunk teljesülne. De 32. hét is már elég jó esély az életbenmaradásra.
Akkor gyorsan hazajöhetnénk a kórházból, itt lenne egy kupacon az összes bébi, meg mi.
Egy Család lennénk végre.

Még mindig azt hiszem, hogy majd valaki azt mondja, á, csak játszottunk veled, nem lesz három baba, söt egy sem lesz, te meg menj és dolgozz tovább, neked ebben az életben csak ez jutott.
Egyre ritkábban kételkedem, igaz, az is hozzájárul ehhez a negatív hangulathoz, hogy SEMMI tünetem még mindig, kivéve egy kis haspuffadást, de se rosszullét, se szédülés, se semmi. Igaz, nincs mesim, ez már egy jel :-)))))


Itt frizbiznek a fiúk, a kutyák meg mint az örültek mindhárman próbálták elkapni a frizbit. Annyit nevettem. Ekkr kezdett el esni, úgyhogy pakoltunk is össze.
Este értünk haza, a sok friss levegötöl nagyon kifáradva, Morti aludt mint a bunda egész este.

Lipóti szivárvány




A hétvége jó sürü volt.

Pénteken Marceloztam, Orsival taliztunk a Starbucksban, hehe, az a Frischkäse bagel, hm, nyami.....

Nagyon dumáltunk, közben Marcelt szeretgettük ,aki már nagyon nagy.Ügyesen mászik, feláll, az asztalba kapaszkodva járkál. Harald korán végzett és odajött hozzánk a Millenium Citybe, onnan kezdve Marcel csak neki vigyorgott. Minden kisbaba imádja.

Vettünk Marcelnek nyàri cuccokat a H&Mben, nagyon jók vannak. Majdnem èn is elcsábultam, de még korai babaruhákat venni. Pedig már alig várom.

Délután pihiztünk kicsit, aztán sétáltunk Mortival.

Már nagyon izgultam a tarkòredö vizsgálat miatt, kedden lesz. Igyekszem másra gondolni.

Hívtam az Andreát idöpont miatt, a kutyinak, fodrászolásra, de csak szerdán ér rá.
Szombaton korán indultunk Móvárra, 9re kellett mennem a kozmihoz. nagyon jól esett. Befestette a szemöldökömet is, amit még soha nem csináltattam, de nem lett túl sötét, Harald is megdicsérte.

Délután Lipóton segítettünk kicsit a ház körül Zsókáéknak, meg hülyültünk, dumáltunk, nagyokat nevettünk.

A fiúk fát rakodtak, mi meg föztünk. Engem inkább kíméltek, a végén már tök elhittem, hogy cukorból vagyok, mindenki egrecìroztatott, hogy ülj le, feküdj le, pihenj...aranyosak voltak.
Hatalmasat ettünk.
Este beborult, mielött elindultunk, elkezdett esni az esö, hatalmas szivárvanyt láttunk hazafelé.
Mindjárt felrakom















2009. április 16., csütörtök

Ma jó sokat tudtam dolgozni, nem fáradtam el annyira.
Végre (majdnem ) kész a vasalás, meg a háló. Holnap benézek a szaunába, ott tároljuk ugyanis a a.... hát mindent. Valahogy kedvem lett kipakolni mindent és rendet akarok magam körül.

Ma telefonnap is volt, T.Móni, Cs. Móni, Kispötty, Orsi, mindenkinek az eszébe jutottam.
Holnap Starbucks Orsival!!!!

Délután csináltam fasírtot, de nem pürével ahogy szoktam, mert nem volt itthon tej, hanem csak salátával. Harald estére megette mindet. Még jó, hogy én elötte ettem belöle. Bár ha nem ,akkor hagyott volna. Mert ilyen rendes.Meg figyelmes is.

Ma nagyot aludtam délután, ezért kukorékolok még fent. (22.31)
De már megyek. Jó éjt.
A három kiskönyv...

Muki Pass háromszor


2009. április 15., szerda

Este

Ma, a déli szunyókámat egy nagyon durva csöngetés szakította meg.

Wolfgang, a sógorom jött, ö már csal ilyen, hogy egyszer csak ott áll az ajtóban.

Az elmúlt fél évben megjárta Thaiföldet, Indiát, Nepált.

Ma reggel landoltak, délelött már jött is. Holnap továbbmegy Svájcba, Konradhoz, most ott fog tanyázni a família, anyósom már húsvét elött elment, ugyanis ott lakik Konrad, a másik sógorom a családjával.

(Haraldnak 3 tesója van, Peter, Konrad, Wolfgang)

Meghívtam vacsorára, hogy dumálhassunk kicsit. 6ra mondtam, már negyed 8.
Fél 8kor berobogott, a fiúk rengeteget ettek, gyakorlatilag addig, amíg volt a tálban:-))) Hát finom is volt. (osztrák krumpligombóc füstölt hússal töltve+párolt káposzta+szósz)
Jót dumáltunk, aztán 9 felé vette a jeleket ( már majdnem elaludtam) és elköszönt.



Nagyon elfáradtam ma. Úgy látszik sok energia kell a babáknak, mert nekem alig marad valami.

Még mindig szedem a Duphastont, majd jövö héten meg kell kérdeznem a dokit, hogy meddig még.

Ma 11+2 vagyok.

Jövö heti idöpontom 21.-e, kedd, a tarkóredö vizsgálat. A Down kórt szürik vele, meg más genetikai rendellenességeket. Elég ideges vagyok miatta, de mondogatom, hogy minden redben lesz.
A korom miatt már eleve nagyobb a sanszom rá.
Doki szerint nem kell elöre idegeskedni, jó jel, hogy egyikünknél sincs semmi (Vorgeschichte) ö.ö...na ....szóval nincs ilyen a családban. Néha nem jutnak eszembe a szavak magyarul vagy németül. Ez már a terhességi feledékenység?
Ma elöször +1 kilót mutatott a mérleg. Be kell fejeznem a húsvéti csokinyúl zabálást.
Máskor összeszedtem és bevittem az összeset a mh-re, de mivel már nem dolgozom, szépen megettem öket sorjában.
Amúgy nem eszem sokat és azt vettem észre, hogy az émelygés totál elmúlt, igaz rókamóka nem volt eddig egyszer sem.
Vérnyomás 116/65, szörnyü alacsony. A doki biztos örül majd.

Legújabb fotó baba "A"-ról:


Ez egy profil kép, látszik a homloka, orra, hátán fekszik, oldaról fotózva.
Tiszta apja:-)














Ök azok.







Àbi, Bébi és Cébi:-)













A legújabb fotóm Àbiról:



































Most tartunk a 12. hétnél, vagyis még nem töltöttem be.
Rengeteg minden történt, februárban a beültetés, amikor már majdnem feladtuk, hogy bövüljön a család, a szülinapom elött egy hónappal sikerült. SIKERÜLT!
Mi ketten, akik még mindig gyerekesen tudnak röhögni hülységeken, szülök leszünk.

Nem ment ez túl könnyen, sok mindent végigcsináltunk operációktól elkezdve a hormonok szedésén át, a teljes lelki és anyagi padlóig.
Most így visszanézve nem tudom, hogy csináltuk.
Voltak hullámvölgyek.

Az elsö pozitív tesztet el sem hittem, á, én nem, úgysem lesz semmi sem belöle, csak másoknak sikerül, nekünk nem. Azért kicsit beleéltem magam, mert ilyen még nem fordult elö velem, hogy pozitív teszt, gondoltam, ha rövid életü is az öröm, addig, míg kiderül, hogy mégsem, örülök nagyon.

Az elsö ultrahang vizsgálat, amire egyedül mentem és igen, ott volt a baba, láthatóan. Vagyis egy kis szürke maszat a képernyön, a dr.Németh szerint baba, neki elhittem.
Nagy volt a boldogság.

Aztán a második ultrahang, ahol a doki hosszasan matatott és nem szólt, én meg:
-Doktor úr, megvan még a baba?
(belémhasított a bizonyosság,hogy ennyi volt, nincs is ott semmi, csak becsaptak, mehetek haza)
Nem szólt, erre én
-Doktor úr???!!!
-Khm, khm, hát hármat is látok.....
-Micsodaaaa???
Azonnal hívtam a férjem, aki- mivel mi a dokival magyarul dumáltunk- csak a "három" szót ismerte fel, (kicsit tud már magyarul) és azt kérdezte, jól hallotta-e, három?

Na igen, csak kettönél volt szívhang, másnapra elküdött az ikerambulanciára az AKH-ba, ami itt Bécsben a legnagyobb kórház.
Vigyorogva jöttünk ki a rendelöböl, jó ég, ikrek, két gyerek, minden álmunk ez volt!

Másnap persze kiderült a tuti:-), hárman vannak!
A férjem teljes boldogsagban úszott, én pedig szorgalmasan kutattam az interneten a hármasikrek után.
Estére sikerült annyi rémtörtenetet olvasnom, hogy két napig nem aludtam, vagyis csak részletekben és sírtam, sírtam.
Nem lesz helyük kifejlödni, lelki szemeim elött megjelentek az egy kiló alatti koraszülöttek, cérnavékony kezecskék és lábikók az inkubátorban.

Nem fogom öket tudni kihordani, béna leszek, anyagilag is belerokkanunk, a hármas ikerkocsival ki sem férek az ajtón, stb., stb.
Amin pánikolni lehet, azon én pánikoltam.

Közben mindenki harsány juhéjjal és nagy röhögéssel üdvözölte a jó hírt.Család és közeli barátok nagy örömmel és vigyorgással gratuláltak.

Aztán rájöttem, hogy relax és nyugi.
Amíg nincs probléma, nem kell agyalni rajta. A "mi lesz ha" típusú kérdéseket majd megválaszolja a sors.
Nekünk ez jutott.
Örülök, nem nyafogok.
Persze, aggódom, mindig valamiért, mindig valami másért, de bízom benne, minden rendben megy majd.
Többet nem tehetek.

Tegnap a babák 4 cm nagyok voltak és vígan kapálóztak a képernyön.
Mindhárman.

2009. április 14., kedd

Az elsö lépés...

Már egy hónapja nyomja a bögyömet. Hogy leírjam.

Mert az idö rohan és én mindent elfelejtek. Ha valam új jön, a régi kiesik a fejemböl.

Elraktározom, de csak mint "ha kell, vissza tudok rá emlékezni" szinten.



Tehát itt lesz a memóriám egy része, hogy mindig visszanézhessek.

Nem is tudom, szeretném-e, ha valaki olvasná rajtam kívül.

Bár általában ezzel az ambícióval ír az ember blogot.

Lássuk...