....történt és nem jutok a géphez, hogy elmondjam, felsorolni nehéz, jól vagyunk, a lányok egészségesek nagyjából, nönek, okosak, dumálnak egész nap, viccesek, kezdem írni, miket mondanak, mert estére elfelejtem a sok aranyköpést.
Sajnálom, hogy nem tudok gyakrabban írni, de ha megfeszülök sem jutok a géphez este fél 11 elött, addigra meg annyira fáradt vagyok, hogy nem fog az agyam, a régi jó írásaimat olvasom és azon gondolkodom, mikor fogok megint valami jót írni, hát nem tudom...
Annyira nehéz....
Nem értem, más hogy csinálja, hogy gyerek,munka, háztartás, meg még csinos és jól ápolt is.
Hja, na nem baj, majd 10 év múlva lesz idöm magamra is, (akkor meg már minek, hehe).
Nagyon hiányzik az írás, a kedvenc blogjaim olvasása.
Ehhez a két képhez szerettem volna füzni valamit, elöször az elsö, a piros pizsamás. isabellár aegyik este adtam egy régi rugdalózót, mert mindig kidugja a lábát alvás közben a takaró alól. Annyira megörült neki, mama, bébipizsama!!!kiáltással futott a többieknek mutatni, akik persze sárgultak az irigységtöl, söt odament a kutyához is és németül azt monda neki: Nézd, Morti, tudod mi ez? Ez egy bébipizsama és az enyém!
Na innen kezdve nem volt nyugalom, mindenki azt akarta este felvenni, ment az ordítás, hiszti, földrevetödés és rugdalózás, verekedés.
Megígértem nekik, hogy ha jók lesznek, mindenki kap bébipizsamát. Ezzel úgy három napig el lehetett öket zsarolgatni, (ha kiöntöd a vizet a padlóra, ha meghúzod a Marlene haját, ha köpködsz, ha nem fogadsz szót, nem kapsz pizsamát!!!!!!!)
Aztán szombaton átmentünk Sopronba, a nagymamához és ott megtörtént a vásárlás, boldogabb gyerekeket még karácsonykor sem látni,imádták.
Azóta ebben alszanak, ha ki kell mosni, estére meg kell hogy száradjon, mert enélkül nem lehet elaludni.:-)
A másik kép, ha hazajövünk az oviból, kimegyünk az udvarra és ott készült ez a kép, nagyon édesek rajta, az elözö bejegyzésnél is van egy ilyen, ott mosolyognak is.
Azt akartam írni, hogy nagyon összetartó "csapat" a lányaim, állandóan egy kupacon vannak, egymás hegyén-hátán is, birkóznak, ugrálnak egymáson, senki nem megy sehova a többiek nélkül, ha esetleg elöfordul, hogy egyikük beteg csak (ritkán, mert egykét nap eltéréssel mindenki együtt szokott beteg lenni) és egy valaki itthon marad az oviból, egész nap egymást keresik, emlegetik és nagy puszizkodás, ölelgetés van, ha újra találkoznak. A reggeli csókolózás is mindennapos, Aki elöször kel, leltároz, hol van az Elisa, hol van a Marlene, fölébresztem, E. megy a többiekhez, Marlene? Isabella, felkeltél már, hát sziiiiiiijjjjjaaaaaaa drágám, mondja nekik, puszilja, simizi öket.
Nagyon szeretik egymást és mégis állandóan veszekednek, Marlene a föárulkodó, mindig jön nekem jelenteni, mit csinált már megint az Elisa vagy Isabella, képes tízszer is elmondani egymás után, hogy öt mekkora sérelem érte.
Néha nagyon durvák egymással, hajhúzás lökdösödés, rúgások, csípések, gondolom az oviból ,vagy nem tudom, hol láttak ezeket a durvaságokat.
De azért nem bírnak meglenni egymás nélkül sem.
